Az önvezető autók fejlesztése során nagy hangsúlyt kap a kormányzás átalakulása. Amíg a vezető késedelemmel, korlátozott tekerési sebességgel és/vagy akár helytelen mozdulatokkal igyekszik irányítani autóját például határhelyzetekben, addig a mechanikus kapcsolat nélküli (steer-by-wire) kormányrendszer sokkal pontosabb és gyorsabb beavatkozást tesz lehetővé a közlekedés során a rásegítés mértékének egyszerű programozása és megvalósítása révén.

De nem csupán ebben domborodik ki előnye ennek a megoldásnak, hiszen elvégre a szervókormány az elektronikus stabilitáskontrollal együttműködve a mai napig képes jó irányba elfordítani a kormányt például megcsúszás esetén – természetesen a munka nagy része továbbra is a pilótára hárul. A másik nagy előnye a helykihasználásban rejlik.

A fizikai kapcsolatot nélkülöző steer-by-wire kormányrendszer révén megspórolhatják a kormányoszlopot a gyártók. A tűzfalat sem kell átvágni, emellett tökéletesen illeszkedik az önvezetős utastérbe az egy gombnyomásra a műszerfalba becsúszó kormánymű. Olvashatunk, laptopozhatunk, esetleg befelé fordított ülésekkel négyen beszélgethetünk, de semmiképpen sem akadunk bele, miközben az autó magát kormányozza és orrunk előtt járna a kerék.

A határokat feszegetve olyan helyzetet is előidézhetünk a steer-by-wire kormányrendszerrel, hogy teljesen ellenállás nélkül irányítjuk az autót. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kormánykerék gyakorlatilag a saját súlyánál fogva képes ide-oda lötyögni, az az érzése a vezetőnek, hogy akár tüsszögésre is elfordul valamerre. Teljes az úttól való függetlenítés, mind fizikailag, mind érzetre. Nulla visszajelzés érkezik a kezünkhöz, emellett olyan könnyen tekerhető a volán, ami 20 km/órás sebességnél is ijesztő és veszélyes a zsámbéki tesztpálya bójái között araszolva.

A Volkswagen Golf R átépített tesztpéldányaiban körözve párhuzamos parkolásra is sort kerítettünk. Ez a feladat volt a bizonyíték arra, hogy valóban nincsen fizikai kapcsolat a kezelőfelület és az irányított elem között, hogy tényleg csak áram és információ áramlik a vezetékeken, nincs kormányoszlop. A „balra tekerem és jobbra fordul” huncutsággal megspékelve végeztem el a betolatást. Szlalomozni jóval nehezebb volt így, a parkolásnál elég volt egyszer ráérezni valamelyik irányra, onnantól kezdve a „másik” jelzővel könnyítettünk a megszokottól eltérő feladat nehézségén. Ehhez mindössze egy laptopra volt szüksége a jobb 1-ben helyet foglaló thyssenkruppos kollégának.

Azért akad még más ínyencség is a bemutatón: egy felszenzorozott tesztautó hibátlanul teljesített egy igen szűk bójás szakaszt. A jármű felismerte az akadályokat, el tudta helyezni magát a térben, és képes volt áthaladni a kanyarral tűzdelt szakaszon. Ezt követően teljes egészében a műholdak által meghatározott útvonalon haladt végig nagy pontossággal, bóját nem ledöntve, továbbra is vezető nélkül. Utóbbi mutatványhoz minimum 4 műhold szükséges, amelyek centiméterre pontosan képesek a koordinátákat átültetni az autó agyába, a haladás ezek mentén zajlik.

A prezentációk során betekintést nyerhettünk továbbá a német vállalat hazai munkásságába, a győri, a jászfényszarui és a debreceni üzemekben futóművek, motoralkatrészek, kormányrendszerek, stabilizátorok és rugók készülnek. A fejlesztőközpont Budapesten található.