Reykjavik, régi kikötő: külföldi rendszámú autót csak mutatóban látni.

Július Izlandon a legmelegebb nyári hónap. 10-12-14 fokok vannak, éjjel hidegebb, az eső pedig szinte mindig esik.

Ebben az országban felesleges a légkondicionálóval szerelt autó – ez az első gondolatom, amikor Keflavikból, a nemzetközi repülőtérről elindulunk a főváros, Reykjavik felé.

Félúton elfogy az autópálya, nagyjából egy szűk 30 kilométernyi a komplett izlandi autópálya, ebből adódóan pályadíj sincs. 90 km/h a megengedett legnagyobb sebesség. Ahogy Izland főútjain is, az alacsonyabb rendű utakon 70-re korlátozzák.

A hajnali időpont miatt gyér a forgalom, a sebességet azonban szinte minden autós betartja. Ez nagyjából az ötnapos tapasztalat, ennyi időt töltöttünk a szigeten.

Ördögh Tibor: Siófokot cserélte Izlandra.

A szabályok nem sokban különböznek Európától. A biztonsági öv használata kötelező, telefonálni csak kihangosítóval szabad.

Ami viszont meglep. Ördögh Tibortól megtudom, hogy a szigeten kötelező a nyári és a téli abroncs is. Egy olyan országban, ahol szinte mindig megy a fűtés a kocsiban, a szűkre szabott rövid három nyári hónapban is cserélni kell az abroncsot. Téli gumi időszak: november 1- április 15 vagy május1 között, mindig a rendőrség határozza meg az időpontot és ők is az időjárástól teszik függővé. Nyári gumi időszak : május1- november 1-10  között, itt adnak pár nap haladékot, hogy lecseréljék az abroncsot és nem büntetnek. A téli gumi lehet normál téli abroncs vagy szöges gumi.

A gyakori esőzés miatt az ablaktörlő lapátok gumija is nagy igénybevételnek van kitéve. Tibor szerint – aki immár 16 éve izlandi lakos, siófoki otthonát cserélte fel keflaviki lakására, - évente kétszer minimum cserélni kell az ablaktörlő gumit, mert szinte minden nap használatban van.

Csúcsforgalom Reykjavikban, esőben.

Közel ezer kilométert tettünk meg Tibor Toyotájával Izlandon. Semmi kirívót nem találtam a közlekedésben. Európához, de Magyarországhoz képest különösen, sokkal nyugodtabb a tempó. Ideges, tolakodó, dudáló, a másik autót leszorító közlekedővel nem találkoztunk. Akkor is így van ez, ha kísérőnk szerint az izlandi közlekedéskultúra sok kívánni valót hagy maga után.

Hemzsegnek az úton a Daciák és a Suzukik. Döntő többségükben nem izlandi lakos ül, hanem turista.

Az autó kölcsönzőkben ez a két típus a legolcsóbb, s mivel Izland a világ legdrágább országa, a turisták, akik autót bérelnek, igyekeznek költséghatékonynak lenni – magyarázza Ördögh Tibor, aki messziről kiszúrja, melyik autót vezeti külföldi. Különösen a természeti látványosságok környékén találkoztunk a legtöbb bizonytalan autóssal. Meg akarnak állni, fél szemmel már a parkolót lesik, s néha fogalmuk sincs, jobbra vagy éppen balra forduljanak le. Ez talán az egyetlen valós veszély, amivel izlandi szűk öt napunkon találkoztunk.

Népszerűek Izlandon: Dacia és Suzuki.

A turisták nagy számát, különösen a legmelegebbnek tartott júliusban és augusztusban, minden bizonnyal megszokták a helyiek. A fővárosban, Reykjavíkban kétszer is kísérletet tettem arra, hogy nem a zebrán, hanem az úttesten kelek át. Óvatos voltam persze, de amint érzékelte a közeledő autós, hogy átkelni szándékozom, lassított, intett, hogy menjek. Felemelt kézzel megköszöntem – Izland pedig udvariasságból jelesre vizsgázott.

Ez is Izland: lóval behajtani tilos.

Őz, szarvas nincs a szigeten, de rénszarvasok vannak és vadásszák is őket, minden évben megvan mennyi a kilőhető kvóta. Állattal azonban lehet ütközni. Ezek többnyire a ló vagy a birka. Legelésznek szerte mindenütt, s bár sok helyen kerítés védi őket, átszökhetnek ezen. A figyelmeztető táblákat sok helyen kihelyezték, ennek ellenére gyakoriak az állat elütések.

Ha télen jöttetek volna, olyan táblával is találkozhattok volna, hogy behajtani csak összkerékhajtású járművel lehet – magyarázza Izland különlegességeit Ördögh Tibor. Nyáron azonban általában nincs hó, nincs jég, nincsenek különleges közlekedési viszonyok, így a négy kerék meghajtás sem kötelező. A hangsúly az általában szón van, Izlandnak ugyanis vannak olyan pontjai, ahol nyáron is van jég és a hó sem kizárt.

Ennek ellenére nem maradunk különleges tábla látványa nélkül. Ilyet otthon nem láthattok megjegyzéssel kísérőnk egy parkolóba hajt, ahol a táblán egy dolgát végző ember van, áthúzva persze, hogy ne használd WC-nek a helyet. Mosolygunk, de bizonyára nyomós lehet az ok, ha Izlandon ezt kihelyezték.

Ne használja WC-nek a helyet, figyelmeztet a tábla.

Két dolog feltűnt még a szigeten, már ami a közlekedést illeti. Motorkerékpárossal szinte alig találkozik az ember. 12 fokban, szakadó esőben motorozni, nem lehet egy leányálom. A másik is a sziget sajátosságából adódik: külföldi rendszámú autó nagyon kevés van országban. Saját kocsival hajón ugyan lehet érkezni, sokkal olcsóbb azonban helyben bérelni. A sokkal olcsóbb is méregdrága, de hát ez Izland. Logisztika csak hajón vagy repülőn lehetséges, ez teszi a szigetet a világ egyik legdrágább, ha nem a legdrágább országává.

Mesés vízeséseivel, gejzírjével, fekete tengerpartjával, rothasztott cápájával és homárlevesével azonban bőven kárpótolja a turistát, mert mint tudjuk a reklámból: az élmény megfizethetetlen, minden másra ott a Mastercard!