Szerző: Dr. Lévai Zoltán

Az útmegvilágítás céljára többféle lámpa szolgál.

Távolsági fényszóró: az izzószál a paraboloid tükör gyújtópontjában van, a fénykéve enyhén szétterülõ, fényereje 100 méter távolságból mérve egy luxnál több.

Tompított fényszóró: a tükör gyújtópontja elõtt elhelyezett izzószál alulról árnyékolt, hogy a fénykéve lapos legyen. Elõnyösebb, ha a fénykévének csak a bal oldali része van lelapítva, mert így az úttest jobb oldalát messzebbre lehet megvilágítani. Ezt az ún. aszimmetrikus megvilágítást úgy érik el, hogy egyrészt maga az izzószál alatti ernyõ aszimmetrikus, másrészt a burkolóüveg különleges fénytörõ bordázatot kap.

A kétfajta fényszórót gyakran egyesítik akár úgy, hogy ugyanabba a paraboloid tükörbe két izzót tesznek (az egyiket a gyújtópont elé), akár úgy, hogy kétszálas izzót alkalmaznak (bilux, ill. duolux).

Korszerû gépkocsikon a fényszóró beállítását üzem közben kézzel vagy automatikusan változtatni, ill. szabályozni lehet, pl. a terhelés, az elõzés, a kanyarodás stb. függvényében.

Ledes fényszóró esetén a ledek közül mindig azok kapcsolódnak be, amelyek a szükséges irányban vetítik a fényt.

Nem tartozik szorosan a fényszóró-témához, de meg kell említeni, hogy ma már radarokat is alkalmaznak a biztonságos közlekedés érdekében.

Ködlámpa: Az úttesthez viszonylag közel van felszerelve, vízszintesen széthúzott fénykévét ad. A kibocsátott fény színe elöl fehér vagy kadmiumsárga, hátul vörös. Külalakra rebdkivül sok változat látható.

Ködlámpát csak ködben és sûrû hóesésben szabad használni, lakott területen belül használni nem szabad. A személygépkocsikra  általában két elsõ és egy hátsó ködlámpát szerelnek (hátsó ködlámpa csak akkor lehet, ha van elsõ is).

Tolatólámpa: Egyetlen olyan lámpa, amely hátrafelé fehér fényt adhat. A hátramenet bekapcsolására automatikusan gyullad ki.

A gépkocsik belsõ világítása általában nem jelent problémát, különösebb követelmények nincsenek, kivéve az autóbuszokat. 

A gépkocsivezetés megköveteli, hogy a vezetõt ne érje erõsebb belsõ fény, ezért személy- és teherautókon menet közben csak a mûszertáblát világítjuk meg, autóbuszokon pedig a vezetõt függönnyel árnyékoljuk. A mûszerfal megvilágítása nem lehet vakító (rejtett lámpák, lehetõleg kékes vagy sárgászöld színû, szabályozható erõsségû fény).

Az utastér megvilágítására személyautókban egy vagy két gyenge fényû lámpát használunk. Autóbuszokra külön elõírások vannak (pl. távolsági buszokban az általános fény mellett olvasólámpák, városi buszokban egyenletes és intenzív megvilágítás, külön hágcsóvilágítás stb.). Itt gyakran alkalmaznak fénycsöveket is.

A gépkocsi világítóberendezéseire nagyon szigorú és részletes elõírások vannak (darabszám, fajta, elhelyezés, fényerõ stb.). Mivel a világítóberendezések kifogástalan üzemeltetése a balesetbiztonság miatt rendkívül fontos, ezért azok ellenõrzésére, beállítására (fényszóró-beállítás!) igen nagy gondot kell fordítani.