Sikeres motorversenyzőként biztos sokszor találkoztál csodálkozó arcokkal, amikor kiderült, hogy nincs motoros jogosítványod.

Kovács Niki: Korábban ritkán találkoztam ezzel a kérdéssel, talán pont azért, mert fel sem merült az emberekben – de még a közeli barátaimban sem –, hogy nincs motorra jogsim. Ez így nem teljesen igaz egyébként, hiszen az „A” korlátozott kategóriát megcsináltam még időszámításunk előtt. De sosem motoroztam utcán. Idén aztán többször is felmerült, hogy a japán márka (amellyel évek óta versenyzek) utcai modelljeit is kipróbáljam.

Mennyire volt kihívás számodra a tanfolyam teljesítése?

K.N.: Szerencsére semennyire. A rutinpálya közel áll a szívemhez, hiszen gyerekként rengeteg szlalomversenyen indultam. Persze nagymotorral más a bójákat kerülgetni, de az lett volna a fura és ijesztő, ha mindez gondot okoz. Viszont lenyűgözött, hogy az oktatók mennyire magabiztosan és jól motoroznak. Néhány „trükköt” is bemutattak, persze lehet, hogy ez csak nekem szólt (nevet). A legrémisztőbb számomra a forgalomban motorozás volt, hiszen az autóhoz képest teljesen védtelen az ember.

Milyen szempontok alapján választottál iskolát?

K.N.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem át tucatnyi weboldalt. Végül két dolog döntött: a helyszínek közelsége és leírások alapossága, amiből már éreztem, hogy a srácok értik a dolgukat. Az már csak hab volt a tortán, hogy az időpontokban is rugalmasak voltak, ami nekem nagyon fontos, hiszen szezon közben sok elfoglaltságom van.

A motoros tanfolyam melyik részét élvezted a legjobban?

K.N.: Ahogy említettem, a forgalomban motorozástól tartottam az elején, de végül mégis azt élveztem a legjobban. Jó volt a hangulat, és megnyugtatott, hogy hátvédként mindig ott volt mögöttünk az oktató, aki ugye rádión adta az instrukciókat és a hibákat is azonnal jelezte. Szerencsére egyoldalú volt a kommunikáció, így az én szavaimat nem hallották, amikor mondjuk telizöldnél elém fordult az autós…

És mi a helyzet a KRESZ-el?

K.N.: Talán a versenyzői mivoltomból is fakad, hogy nagyon szabálykövető vagyok. A biztonságos és szabályos közlekedés pedig mindig is nagy vesszőparipám volt. Sok évnyi autóvezetés után igazából csak a nagymotornak szóló kivételeket kellett jobban rögzíteni. Élveztem az órákat és az otthoni teszttöltögetést is. A rám jellemző versenyszellemet persze a vizsgán sem tudtam kikapcsolni. Elsőként álltam fel a gép elől, nulla hibaponttal.

Mostantól akkor az utcán is láthatunk száguldozni?

K.N.: Nem, a száguldás megmarad a versenypályán, viszont nagyon várom, hogy számomra új motorkerékpárokat is kipróbáljak. És a túrázás sem kizárt. Remélem, ott több lánnyal találkozom majd (nem csak utasként), mert a tanfolyamon sajnos csak egyen-ketten voltak rajtam kívül.