Egyik járműve, a 2.0 EcoBlue Hybrid az első a szegmensben, „mild hybrid”, azaz lágy hibrid hajtásrendszerrel, amelyben az extra lítiumion-akkut töltő, és szükség szerint a belsőégésű motorra rásegítő, széles bordás szíjjal hajtott, illetve hajtó 48 voltos generátor az újdonság. Három százalékkal csökkenti a fogyasztást, és ezáltal a széndioxid-kibocsátást, az eleve nagyon környezetkímélő „sima” EcoBlue dízelhez képest – ám előnye nyolc százalékig is felmehet, ha a fuvar körülményei kedveznek az energia-visszanyerésnek. A hajtómű mind a front-, mind a hátsókerék-hajtású modellekhez kapható.

A sajtóanyagból, mint mindegyik más márka is, gondosan kihagyta a Ford az elektromos berendezés plusz súlyát – mintha közmegegyezés lenne abban, hogy nem beszélünk a favorizált villamos hajtás hátrányairól –, holott jelen esetben akár büszkélkedhettek is volna vele: az elektromos „cucc” mindössze 27 kilogrammal növeli a jármű menetkész tömegét.

A kipróbált példány egy szimplafülkés, platós modell volt. 130 lóereje hatfokozatú manuális sebességváltón át hajtja a hátsó kerekeket, a 3500 kilogrammnyi össztömegből 1273-at tett ki a műterhelés. A felszerelésre nem lehetett panasz, a szokásos asszisztensek mellett volt a járműben oldalszél-kiegyenlítés, kanyarkontrol, nagyképernyős multimédia-rendszer, nagyon szép grafikájú navigátorral – és persze menetmód választási lehetőség. A négy mód a következő: Eco (gazdaságos), Slippery (síkos útra, a hátsókerék-hajtású és 4x4-es modellekhez), Mud/Rut (sár és mély keréknyom), valamint Tow/Haul (utánfutó vagy másik jármű vontatása). Persze az Ecót használtam. Csak egy valami nem tetszett az autón: már anno, a korábbi Transit generáció megjelenésekor kifogásoltam, hogy a bal oldali lábtámaszon kellemetlenül bicsaklik a bokám, talán („nálam mindenki a választott színben kapja meg kocsiját, feltéve, hogy fekete az a szín”) Henry Ford hagyta meg testamentumában, hogy ilyennek kell lennie. Amúgy kifogástalan az ergonómia.

Változatos, dimbes-dombos-bukkanós (Svédországban a vékony talajtakaró alatti gránitban lehetőleg mellőzik az eltúlzott planírozást), kisebb helységeket érintő útvonalat jelöltek ki. Arrafelé száguldozni nem szabad, és nem is tanácsos, autópályán 110 volt a limit, országúton sokhelyütt 60, és ez a körülmény kedvez is a hibrid, illetve elektromos járműveknek.

Milyen lágyhibrid-teherautót vezetni a gyakorlatban? Ha nem tudom előre, hogy mit vezetek, talán észre sem veszem, tényleg lágyan, simán lép be a villanymotor-generátor, nincs semmi rántásszerű, a sofőrt meglepő hatás. Gyorsításkor finoman tol, a motorfék valamivel hatásosabb, mint egyébként lenne. Oda sem kell figyelni az egészre, feltünősködés nélkül teszi a dolgát, de ha érdekelnének a pontos üzemeltetési adatok, természetesen lekérdezhetném az okostelefonos applikációval. Azért a feltételes mód, mert a menetpróbán, sorra váltogatva a járműveket, nem volt erre időm, de azt feljegyeztem, hogy 8,8 liter/100 km volt a kisteherautó átlagfogyasztása, a legutóbbi tankolás óta, tehát beleszámított a gyári emberek és más zsurnaliszták furikázása is.

A hajtásrendszertől eltekintve is pozitív benyomásokat szereztem. Jó az anyagok és az összeszerelés minőségi hatása, kellemesen halk a fülke, jó a kilátás és a nagy tükrökkel a hátrapillantás, sőt ha nem platós, hanem furgon vagy kombi a jármű, akkor lett volna rajta panoráma-tolatóradar is. A váltó könnyen és precízen jár, a fék nagyon érzékeny, csak simogatni szabad, kanyarban kifogástalan a stabilitás. Egy megpakolt teherautóban nem érezni, de jó tudni, hogy sok aprólékos részletmunkával 80 kilót farigcsáltak le a jármű súlyából – amely egy fuvarozó szempontjából nem egyéb, mint ballaszt. Igen, a nyereség egy ember súlya, nem elhanyagolható!   

Azt, hogy végső soron nyerő kombináció lesz-e egy adott vállalkozásnak a Ford Transit EcoBlue Hybrid, több tényező határozza majd meg. Kérdés, mennyi lesz a felára és karbantartási költsége (szervizdíj) a dízelmotoros verzióhoz képest, és mennyi lesz a fogyasztási előny, valamilyen fuvarozási profilban. Az is számít, hogy mozgásterületén belül vannak-e olyan körzetek, ahol kitiltják a dízeleket, de engedélyezik hibridek közlekedését. Ez versenyelőnyt jelenthet például egy belvárosi építkezéseket, lakásfelújításokat vállaló, vagy üzleteket áruval feltöltő cégnek.