Magára valamit adó nő tudatosan és igényesen választ a divatmárkák, a kozmetikumok, a ruhák, a cipők és az autóversenyzők között is. Magára adó emancipált nőnek kell, hogy legyenek kedvenc autóversenyzői, igaz gyakran nem feltétlenül eredmények, hanem valami más: kisugárzás, sárm, stílus és persze nem ritkán kellemes megjelenés alapján döntünk. Az én kedvenc autóversenyzőim szerencsére abszolut kiállják a szakmaiság próbáját is. Ayrton Senna, Jean Louis Schlessher, Niki Lauda és Kiss Norbi versenyzői képességeit valószínűleg senki nem vitatná. Igaz nekem nem ezért, pontosabban nem csak a tehetségükért szimpatikusak. Nem tudom Sennának vagy Laudának van nagyobb rajongó tábora a világon de számomra mind ketten egyformán kedvesek.

Ayrton Senna, további képekért kattintson a fotóra.

A Forma 1-et alaposabban, rendszeresen addig néztem amíg Senna élt és - még gyerekkoromban - akkor kezdett érdekelni, amikor Lauda felépülve kis híján halálos balesetéből újra csodálatos győzelmeit aratta. Lauda esetében pontosan magam sem tudtam megfogalmazni miért is lettem igazi rajongója. Egészen idén nyárig, amikor a sors - és a Renault Hungária kommunikációs igazgatója, Kismartoni Péter jóvoltából a budapesti Forma 1-es futamon meg nem ismerhettem személyesen. Azt tudtam, hogy nagyszerű autóversenyző, kemény, tántoríthatatlan sportember, hihetetlen akaraterővel rendelkező hős. De azt csak most a Hungaroring boxutcájában, egy narancs juice mellett tapasztalhattam meg, hogy mennyire pozitív kisugárzású, kedves, figyelmes ember. Olyan, aki első ránézésre, korábbi sérüléseitől sem egy klasszikus férfi szépség, de akit igazán széppé a lelke tesz. Amikor megismertem, akkor döbbentem meg igazán, hogy egy ilyen gépek és tizedmásodpercek gyilkos hajszájáról szóló sportban, az igazán nagy egyéniségek, az igazi nagy tehetségek a legérzőbb szívű, szerény emberek.

Kiss Norbert. A képre kattintva galéria nyílik.

Talán ez az ami a négy kedvencemet - akik közül az egyik régóta halott, a másik egy súlyosan sérült, régen visszavonult örök ikon, a harmadik egy bohókás, vagány öregúr, a negyedik pedig egy az igazán nagy lehetőséget még csak most váró magyar versenyző zseni -  összeköti.

Sennával személyesen sosem találkoztam, mégis mindig az volt az érzésem, hogy egy nagyon jó érzésű, szentimentális ember.

Jean Louis Schlessher, további képek a képre kattintva.

Schlessernek igazából még egy teljes versenyét sem tudtam teljes egészében nyomon követni, mégis mindig az volt az érzésem, hogy nem csak egy, a pályaversenyzéstől a rallyn át, a hosszútávú terepversenyekig mindenhol maximumot nyújtani képes zseni. Hanem egy igazán jó humorú sármos és kedves világfi aki mindenfajta görcs és erőlködés nélkül képes szinte bárhol nyerni - és akinél senki nem képes elegánsabban, sármosabban veszíteni.

Kiss Norbival egész más a helyzet. Nem emlékszem már pontosan, három nagyszerű tulajdonsága közül melyiket, milyen sorrendben kedveltem meg. Annyi bizonyos, hogy:

1. állatvédő, macskabarát és két örökbefogadott árva cica gazdája

2. ahol csak elindult, legyen az márkakupa, formula versenyautó vagy éppen kamion, képes a maximumot nyújtani, nyerni és minden helyzetben profiként viselkedni

3. talán a magyarok nagy reménysége arra, hogy egy honfitársunk - Ferjáncz Attila, Baumgartner Zsolt után - egyszer újra a világ autósportjának abszolut élvonalába kerülhessen.

Niki Lauda. További képek a fotóra kattintva.

Három olyan érv, ami - nálam legalábbis - talán külön-külön is mindent visz, az már csak a ráadás, hogy egy igazán kedves és vicces férfi, aki például Forma 1-es szakkommentátorként képes a hozzám hasonló hozzá nem értőknek is érthetővé és élvezhetővé tenni egy autóversenyt. Senna, Lauda és Schlesser mellett azért lett a kedvencem Kiss Norbi mert miközben mindenki (vélhetően önmaga is) tudja, hogy egy született őstehetség, viselkedésében, mentalitásában képes volt olyan maradni mint egy kedves, mosolygós fiú a szomszédból. Ez pedig meggyőződésem szerint jó alap lesz a világsikerhez.