A sportautó csak kézi váltóval az igazi – ez a tétel azóta tartja magát, amióta megjelent az autóiparban az első automata sebességváltó. Van benne igazság, hiszen hagyományosan kizárólag a manuális erőátviteli rendszerek biztosítottak közvetlen (fém-a-fémhez) kapcsolatot a motor és a hajtott kerekek között.

A duplakuplungos sebességváltók megjelenésével aztán ez az érv is kikopott az axióma mögül, ráadásul a modern automata sebességváltók is elkezdtek felnőni a feladathoz: tökéletes példa erre a jelenlegi, ötödik generációs Toyota Supra nyolcfokozatú egysége, amely a tesztelők egybehangzó véleménye szerint közel jár a tökéleteshez, közúti használatban mindenképpen.

Ezzel együtt már a Supra bevezetése előtt sem kerülték a kézi sebességváltó témáját. A cég pedig hamarosan sort kerít a kézi váltós variánsra – legalábbis a japán autós sajtó legmegbízhatóbb forrása a Mag X ezt már-már tényként kezeli. Mivel jelenleg a világ különböző piacain négy teljesítményszinten létezik a Supra (a kétliteres, négyhengeres blokk 197 és 258 lóerővel, a 3,0 literes, soros hathengeres erőforrás 340 és 387 lóerővel elérhető), nem tudni, hogy melyik verzió kaphat hárompedálos konfigurációt.

Normál esetben a leggyengébb belépő modell hangzana logikusnak, ám ha megvalósul a kézi váltó, az sokkal inkább ínyencfogás, mint költségcsökkentő megoldás lesz. Éppen ezért a japán magazin szerint a kétliteres motor eredetileg bemutatott, nagyobb teljesítményű (258 LE, 400 Nm) verziója tűnik a legesélyesebb jelöltnek, hiszen a sorhatos modellénél csekélyebb tömegével eleve közelebb áll a puritán sportautók klasszikus receptjéhez.