A vezető nélküli autók piacán tapasztalható befektetési boom következtében egyre égetőbbé válik az automata járművek okozta balesetek felelősségi viszonyainak tisztázása. Annál is fontosabb a kérdés rendezése, mert a várakozások szerint az önjáró autók akár 90 százalékkal is csökkenthetik a balesetek számát, így csak Magyarországon háromezer életet menthetnének meg évente.

Ahogy azt John Villasenor, a Brooking Institution Technológia és Innováció Központjának szakértője is hangsúlyozza, a feladat most egy olyan szabályozási keretrendszer kialakítása, amely elősegíti az önjáró autók mielőbbi forgalomba bocsátását. A felelősségi viszonyok tisztázásában meghatározó szerepe lehet a szakértő közelmúltban közreadott dolgozatának. Ez alapján öt pontban vázolhatjuk fel a lehetséges problémák forrásait, és a szereplőkkel szembeni biztonsági elvárásokat.

Robotautó utasa. Ha mindenki vétlen, ki fizeti a kártérítést?

A legalapvetőbb tényezőt az olyan kivitelezési hiányosságok jelentik, mint a fékezőerőt nem megfelelően biztosító beállítások. Ezek teljes mértékben a gyártó felelősségi körébe tartoznak. Másodszor, a gyártó köteles felkészíteni termékét minden előre látható körülményre, többek között az éjszakai, vagy a csúszós talajon történő használatra. Harmadik elemként az előállító céget a szerződési jog is köti, tehát a reklámokban és termékleírásokban megfogalmazott ígéretekért jótállási kötelezettséggel tartozik. A gyártó szintén köteles gondoskodni az eladást követően észlelt hibák kiküszöböléséről is, tehát a szoftverek folyamatos frissítéséről, indokolt esetben a termék visszahívásáról.

Végül, a vásárló köteles megfelelően használni az autót, vagyis az esetleges baleseteknél a fogyasztót felelősség terheli, amennyiben bármilyen átalakítást végzett a járművön. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok Michigan államában minden esetben a tulaj felel az okozott kárért, ha nem bizonyított az autó hibás működése. Emellett a termékleírásokban rendre megtalálhatók azok a figyelmeztetések, amelyek az utasnak állandó odafigyelést, szükség esetén pedig beavatkozást javasolnak.

Mivel a gyártók rendelkeznek a legtöbb információval, ezek a cégek tehetnek a leghatékonyabban a járművek biztonságos működéséért. A joggazdaságtani megfogalmazás szerint e vállalatok az „olcsóbb kockázatviselők”, ezért is taglalja a fenti öt pontból négy a gyártó felelősségét.

A feladat, a vezető nélküli autókkal kapcsolatos szabályozások megalkotása tehát rendkívül összetett, és mivel a technológia egyértelműen efelé halad, a következő években egyetlen fejlett ország sem kerülheti el. Az utóbbi fél évszázad robbanásszerű modernizációja folytán azonban a jogi felelősség a jog egyik legdinamikusabban fejlődő területévé vált. Ezt a tendenciát, valamint a Kalifornia, Nevada, Michigan és Florida államokban már életbe léptetett szabályozásokat látva mindenesetre biztosítottnak látszik, hogy a jogalkotás, bár nem egységesen, de sikerrel veszi majd az újabb kihívást.