Az interjú 1. részét ITT olvashatja el.

Mitől híres a kocsi kocsi? Igaz, hogy itt találták fel az „ötödik” kereket?

Nem, az nem igaz. A szekereken, kocsikon a fordulást segítő forgózsámolyt sem itt találták fel. Az viszont igaz, hogy itt raktak össze egy olyan kocsit, ami kényelemben és gyorsaságban messze megelőzte az elődjeit. Erről annyit, hogy amikor Mátyás király halála után szétszéledt a híres Fekete sereg, királyi rendeletben írták elő, hogy háborúba, harcba csak lovon lehet menni, kocsin tilos. A harcosoknak kocsikázni ugyanis kényelmesebb és biztonságosabb volt, mint a ló hátáról támadni. A csomagokat más kocsik hátsó részébe rakták, Kocson az ülések alatt alakították ki tárolót, oda rakták a sonkát, a szalonnát, a bort is, s ezzel remekül elosztották a súlyt, ami például a mai autók tervezésénél is igen fontos szempont.

Hány ló húzta a kocsi kocsit?

Látja, ez is érdekes, mert három.

Egy elöl, kettő mögötte?

Dehogy. Egymás mellé fogták be mind hármat. A legvirgoncabbat, a legkevésbé tapasztaltat, azt, amelyik szívesebben nézte a pillangókat, mint húzta a kocsit, a szélére fogták be, így az néha legelni is tudott az árok partján. Tudja melyik szavunk ered innen?

Hát nem.

A szélhámos, ami azt jelenti, hogy szélső hámos. A fegyelmezetlen, a munkát szívesen kerülő emberekre, főleg gyerekekre mondták, hogy szélhámos.

Vagy széltoló.

Ha toló, akkor inkább maradjunk a kocsitolásnál.

Rendben, de előbb arról, hogy miért éppen Kocson ment át a marhahajtó útvonal Budapest és Bécs között?

Ha a térképre néz, láthatja: a Duna meg a hegyek kijelölték a legjobb utat, azt, ahol közben legelni is meg tudott állni a csorda. A postakocsi is részben ezt a vonalvezetést követte, de annál már a legelőket ki lehetett hagyni a számításból. Öt mérföldenként állítottak föl lóváltót, az egyik éppen Kocson volt, a régi községháza helyén.

Mondhatni, hogy Kocs a kocsi- és a szekérkultúra bölcsője?

Igazat mondunk vele. Sok helyen tudják ezt a világon. Mátyás korában például a Vatikán is sok kocsit rendelt. Kína bizonyos részein a két kerekű kocsit ma is madzsarnak hívják. Nem jártam utána, de mindenesetre érdekes.

A kocsitoló fesztiválon mit tolnak a versenyzők?

Várjon, pontos akarok lenni, megkérdezem a helyes definíciót Dobos Gábortól, a kocsimúzeum vezetőjétől. (Telefonál) Szia Gábor, milyen kocsikkal versengünk? Jó, kösz. Tehát „kisalföldi, hajlított oldalú, könnyű kocsikkal.”

A Nemzeti Vágta előfutamain is ilyen kocsikat tolnak?

Hogyne, mindenütt. Mi szállítjuk a kocsikat a versenyekre, bemutatókra, mindegyik pontoan 350 kiló. Nekünk van hozzá „szervízhálózatunk” is. Előfordul, hogy törik a rúd, esetleg kiesik a kerék. Ilyenkor megszereljük.

Csináljon kedvet a kocsitoló fesztiválhoz, amelyik Kocson most már húsz éves múltra tekint vissza!

Látványos és izgalmas verseny. Másfél kilométeres a táv, a falu dombos és sík részén vezet át a pálya. Egy ember elöl van a rúdnál, négyen hátulról tolják a kocsit. A női kategóriában hatan vannak a kocsitolók, s ott van egy segédrúd is. Rendezünk Gladiátor és Amazon futamot is. Az elsőn csak egy férfi, az utóbbin egy nő tolja a kocsit. Ez igen kemény feladat.

Gondolom kell hozzá erő.

Gondolhatja. Nem is föltolni nehéz a dombra, hanem megfogni, amikor onnan lefelé meglódul.

Hová fejlődik ez a fesztivál?

Folyamatosan fejlődik. Négy éve kitaláltuk a Nagymenők versenyt, ahol a csapatok a maguk alkotta járművekkel versenyeznek. Millió ötlet jött elő, járművet építettek a főiskolások, a középiskolások, a helybeliek. Ez egy hatalmas kaland, nagy élmény mindenkinek. Sokan a gyerekkel együtt építik, jobban összehozza a gyerekeket a szülőkkel. A fesztivál inspirálta azt is, hogy filmet tervezünk a kocsi kocsiról, virtuálisan és részben valóságosan bejárjuk a postakocsi eredeti útvonalát. Ez egy régi álmunk, a Magyar Posta segítséget ígért hozzá, ugyanígy Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke is mindenben támogat bennünket. De a film előtt még kiadunk legy izgalmas fotóalbumot is a faluról.

Dolgozni van ideje? Van munkahelye a falun kívül?

A tatai Güntnernél dolgozom. Két lányunk egyetemista, kell a pénz, csak a hobbinkból nem tudunk megélni.

Sándor, mi az eredeti, az első szakmája?

Karosszéria lakatos. De nagyon érdekel a történelem, az olvasás a mindennapi kenyerem. Jókait imádom, van tőle első kiadású könyvem is. Deák Tamás barátommal meg színjátékot is írtunk.

Van még valami, ami az idejébe belefér?

Persze. Régi téglákat is gyűjtök, és azokat mind beépítem. A legrégebbi dátumos 1702-ből való, de van a római korból is, mégpedig egy macska lábnyomával.

Az már kiderült, hogy lovakat nemigen szereti. És az autókat?

Fiatal koromban volt nekem mindenféle autóm, még Porschém is. De az már egy másik történet. Most egy 1,4-es Škoda Fábiával járok, igen elégedett vagyok vele, tökéletesen megfelel.