Szerző: Bánffi Tibor

A lóerő megszállottjai az Egyesült Államokban Chevrolet Camaro, Dodge Charge típusú izomautókat élvezhették. Európában a sportkocsik szerelmesei örvendezhettek a Lamborghini Miura, Alfa Romeo Spider és a Fiat 124 Sport Spider típusoknak. Azok sem panaszkodhattak, akik elérhető árú autóra vágyakoztak, mint például a Toyota Corolla, Fiat 124 és a keleti álom, a Wartburg 353 típus. A Volvo a 144-essel évtizedekre a biztonságos autó fejlesztése mellett tette le a voksát. 1966-ban született megállapodás a francia Renault és a román kormány között. A termelés a Renault 8 klónjával indult, a Dacia 1100 névre átkeresztelt típussal. A Ford GT40-esek Le Mans-ban lealázták a Ferrarikat. A 24 órás versenyen az első három helyet szerezték meg. Az 1966 izgalmas, eseménydús év volt az autóipar történetében.

Japán a 60-as években a lendületes gazdasági növekedés küszöbén állt, de az autó a hétköznapi embereknek számára álom maradt. Egymás után jelentek meg a mikroautók (kei kategória). Szükség volt egy megfizethető, tágasabb, kényelmesebb gépkocsira. A célkitűzés teljesítése két gyár, a Nissan (Datsun) és a Toyota rivalizálásával csúcsosodott ki.

Datsun Sunny B10 típust 1966 áprilisában kezdte gyártani a Nissan Co. Ltd. Érdekesség, hogy a Sunny nevet 8,5 millió javaslatból választották ki. A típust fiatal mérnökök fejlesztették. A kétajtós modell négyajtóssal, kupéval, kombival és pick- uppal bővült. A variációk széleskörű igényt fedtek le. A 3,8 méteres autó 988 köbcentis, 56 lóerős motor 6.000-rel pörgött, a hátsó kereket hajtotta 135 km/órás végsebességgel röptette a 665 kilogrammos autót. A típuscsaládból mintegy 450 ezer készült három éves „pályafutása” alatt.

A 697 köbcentis 28 lóerős, puritán, kényelmetlen Publica után a Toyota Corolla E10 volt japán vásárlók szíve-vágya. Kezdetben a Datsun Sunnyból több, mintegy 30 ezer készült, úgy tűnt, hogy a Toyota lemarad a versenyben. A világ, de még a japánok sem számítottak arra, hogy egyszer a Toyota Corolla a világ legkelendőbb autója lesz.

Az autóiparban egyedülálló TPS rendszert (Toyota Termelési Rendszer) a gyár 1948 óta finomhangolja, melynek lényege, hogy a minőség-ellenőrzés kiterjed a gyártás teljes keresztmetszetére, beleértve a beszállítókat is. Ilyen háttér és a következetes, a világot behálózó reklámhadjárat alapján érthető, hogy a Toyota Corolla több mint 50 millió autóval stabilan őrzi a trónját a vezető autógyárak versenyében.

Visszatérve a Corolla első generációjához, az 1.077 köbcentis (később 1.2 literes) 60 lóerős motor és a négy fokozatú váltó a hátsó kerekeket hajtotta (1983-ban a nyolcadik generációs Toyota Corollát mutatták be először fronthajtással). A kétajtós modellt 1967-ben a négyajtós szedán, és a kombi, majd 1978-ban a Sprinter követte. Az alapváltozat önsúlya kereken 700 kilogramm volt. Végsebessége elérte a 140 km/órát, de a dögösebb Sprinter akár 160-nal is tépett.

A típuscsalád példányszáma 1970-ben négy év alatt 1.3 milliónál tetőzött. A Datsun Sunny B10 és a Toyota Corolla mérföldkőnek számított az ország motorizálására irányuló törekvésekben.

Az 1966 márciusában bemutatott FIAT 124-es típust Dante Giacosa irányításával tervezték. A következő évben elkészült a a kombi változat. A hajtáslánc hagyományos elrendezésű volt. Az elöl, hosszában elhelyezett 1.197 köbcentis, 60 lóerős, robusztus, hosszú élettartamú motor a hátsó kereket hajtotta. A futóművet tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal, stabilitást biztosító Panhard rúddal kombinálták. A hatékony fékezést négy tárcsafék garantálta. Az alacsony, 855 kilogrammos önsúly is segítette a 140 kg/órás végsebesség elérését.

1974-ig több mint 1,5 millió készült a torinói üzemben. Licenc alapján Spanyolországban, Törökországban, legtovább 1988-ig - Zsiguli, Lada néven - a Szovjetunióban is gyártották. Az 1,7 millió Lada hozzájárult a keleti blokk országainak motorizációjához.

A Wartburg 353-as típus merőben új funkcionális dobozformával mutatkozott be 1966-ban a púpos elődje után. Ezzel ki is merült az újdonság varázsa, mert továbbra is kétütemű háromhengeres 993 köbcentis motor az első kerekeket hajtotta, de a teljesítményét sikerült 50 lóerőre feltornázni. A szabadonfutó lehetővé tette a rutinosabbaknak a kuplung használata nélkül a sebességváltást a 2., a 3., és a 4. fokozatban. Az alvázas karosszéria 4,22 méter hosszú volt. A tágas utastérben a kényelmes üléseken öt személy utazhatott. Abszolút első volt kategóriájában a közel fél köbméteres csomagtérrel, amely a Tourist esetében egy köbméterre duzzadt. Az autó végsebessége elérte a 135 km/órát, ami elég volt a keleti végeken a szinte autópályamentes útjain.

1988-ig 1.225.429 darab készült beleértve a ráncfelvarrott 353 W típust, melynek több mint 60%-át exportálták főleg a keleti blokk országaiba. Magyarországon a Zsiguli megjelenéséig a Trabanttal karöltve a legnépszerűbb családi autó volt, hosszú, 5-7 éves türelmi idővel.

A Lamborghini Miura forradalmasította a sportkocsik tervezését, a koncepció etalonná vált. A keresztben elhelyezett 3.929 köbcentis, 320 lóerős, V12-es középmotor a hátsó kereket hajtotta. A karosszériát a Bertone stúdió munkatársa Marcello Gandini alkotta meg 1966-ban. 6,3-as gyorsulásával, 262 km/órás sebességével a kor legdinamikusabb sorozatgyártású autója volt. 1973-ig 764 darab készült.

Az 1966-tól készült Alfa Romeo Spider a gyár talán a legszebb kabriója volt. Az 1.570 köbcentis, 109 lóerős motor 185 km/órás száguldással röpítette az ifjú, macsó csajozókat. Időálló, kecses formája miatt 1993-ig kisebb esztétikai és mechanikai változásokkal gyártásban maradt. Az első szériából 13.678, az összes változatból 124.104 darab született.

A Pinninfarina tervezte FIAT 124 Sport Spider klasszikus olasz stílusú kabrió a megfizethető élményautózást ötvözte a korát megelőző műszaki tartalommal. Négy tárcsafékkel, ötfokozatú váltóval, modern, pörgős, sportos hangú DOCH motorral gyártották. A motorváltozatok 89-133 lóerőig terjedtek. Végsebessége kezdetben 170 km/óra volt, de a 1982-es csúcsmodell már 205 km/órával száguldott. Az 1966-tól 1985-ig legyártott mintegy 200 ezer példány 85%-a az Észak-Amerikában talált gazdát, többségük a digók között.

A II. Világháborút követő Amerikát az optimizmus, a jólét, az olcsó benzin és a végtelen autóutak jellemezték. A gépkocsik méretükkel, teljesítményükkel idomultak az adottságokhoz. Az Egyesült államokban 1966-ban két izomautó is feltűnt: a megfizethető Dodge Charge és a Chevrolet Camaro. Mindkettő a gazdagságot jelképezte a tervezett avulással, néhány éves típusváltásokkal  párosulva. Érdekes módon a kontinensen a kétajtós stílus terjedt el, ami a fiatalság és a személyes szabadság szimbólumának számított és elegánsabb vonalvezetést kölcsönzött az országúti cirkálónak.

A Dodge Charge típus újévi meglepetés volt, mert 1966. január elsején mutatták be. A fényszórókat a hűtőrács mögé rejtették, a hátsó lámpák teljes szélességben voltak kialakítva. Az utasok négy kagylóülésen foglaltak helyet a 5.2 m hosszú, majdnem 2 méter széles autóban. A modell súlya 1,7 és 1,9 tonna közt változott. Ennyi vas elég volt két átlagos európai autóhoz és még maradt is egy-két  mázsa anyag. A V8-as motorokat az 5.2-7.0 literesek jellemezték, 230-425 lóerővel szaggatták az aszfaltot. Sebességük 140 és 240 km/óra közt alakult. A legharapósabb 5 másodperc alatt elérte a 100 km/órát.

Az 1966-os Chevrolet Camaro 4,7 m hosszú, 1,85 m széles kocsiban 4-5 fő  terpeszkedett. A motorváltozatok a soros 3.8 literestől a V8-as 5.4 literesig terjedtek. A teljesítményük 140-től a 295 lóerőig alakult 155-205 km/óra végsebességgel, százra 8-10 másodperces gyorsulással. Súlyuk elérte a 1,5 tonnát. Az első generációból - amelyből kabriók is voltak – 1969-ig 63 ezer példányt gyártottak.

Az 1966-os Jensen FF az első összkerékhajtású személygépkocsi volt az amerikai izomautók ráhatásával. A három fokozatú automata sebességváltó, a nyomaték 37%-át előre, 63%-át hátra irányította a kerekekre, így nedves, síkos úton is egyedülálló módon megakadályozta a kerekek kipörgését, csúszásmentes haladást eredményezett. A világ legbiztonságosabb autójának értékelték a menetteljesítménye, vezethetősége alapján. A V8-as 6.276 köbcentis, 330 lóerős motort a Chrysler szállította. A típus elérte a 210 km/órás sebességet. Utastere a nagy túrakocsik luxusát, kényelmét nyújtotta. Csomagtérhez az ívelt hátsó ablakot felnyitva lehetett hozzáférni. A fotelszerű, elöl hátul osztott üléseken négy személy órákig élvezhette az autó lágy ringatózását fáradtság nélkül.

Kizárólag jobbkormányos kocsik készültek, ezzel lehetetlenné tette az európai és észak-amerikai terjeszkedést. Öt év alatt mindössze 320 darabot gyártottak.

Az 1966 augusztusában bemutatott Opel Rekord C formája és a 4,6 méteres hossza a GM érdekeltségi körébe tartozó amerikai stílust követte. Méretéhez képest alig több mint egy tonna súlyú volt. Európában a tágas limuzinok választékát gazdagította. Széles motorválaszték állt rendelkezésre az 1,5 literestől a 2,2 literesig 55-95 lóerős teljesítménnyel. A típus nem a száguldásról volt nevezetes, de 5-600 kilós terhet kitartóan tudott cipelni. Az alaptípus sebessége 130 km/óra volt, az izmosabb 106 lóerőssel 175 km/órás végsebességet lehetett elérni. Gyártottak kombikat és kupékat, a típuscsaládból összesen 1.253.161 darab készült 1972-ig

A Volvo 144 4.65 méteres hosszával, tágas, kényelmes utasterével, hatalmas csomagtérrel meghódította az amerikai vásárlókat is. A jobb kilátás érdekében nagy üvegfelületek alakítottak ki. A típusválasztékot a 142-es kétajtós szedán és a 145-ös kombi is gazdagította.

A megbízható Volvo 140-es típuscsaládnál mind a négy keréken hidraulikus tárcsaféket alkalmaztak.

Legendás a Volvo gépkocsik megbízhatósága. Ennek objektív igazolása az 1 millió kilométert felett teljesített autók listája. Az élen a Volvót találjuk négy képviselővel (Volvo P1800 S, 244, 245, 740).

Iry Gordon 1966-ban vette meg a vadi új P1800 S típusú Volvóját. Gordon 2018-ban bekövetkezett halála állította meg a kilométerszámlálót, ami 5,230 millió kilométert mutatott. A teljesítmény egyedülálló az autózás történetében és talán megdönthetetlen Guinness rekord marad.

A Volvo a Mercédesszel karöltve élen járt a biztonságos autó fejlesztésében.

Merev utaskabin, elöl hátul energiaelnyelő, gyűrődő zóna a magyar származású Barényi Béla (minden idők legaktívabb feltalálója volt 2500 találmányával) nevéhez kapcsolódik a Mercedesnél kifejtet munkásságával. Az elvet követve a Volvo is alkalmazta a 140-es típuscsaládnál.

Hárompontos biztonsági öv, amelyet már az előző változatnál (Volvo 122 Amazon) opcióként beépítettek. A szériaautókban általánossá vált biztonsági övek Nils Bohlinnak köszönhetően több millió életet mentettek meg.

Az ülés és fejtámlát ortopéd orvoscsoport tervezte ergonómiai és anatómiai szempontok alapján.

Párnázott műszerfal mentes volt a sérülést okozó kiálló részletektől. Az osztott, csuklós kormány ütközésnél mérsékelte a mellkasi sérüléseket. 

Nem utolsó sorban az átrozsdásodás ellen fontos szerepe volt az alváz és üregvédelemnek. Az alkalmazott kúszó viaszos folyadék (például Dinitrol) kitöltötte a legkritikusabb réseket is.

A Volvo 142, 144 és 145-ös típusokból összesen 1.251.371 darab készült 1974-ig nyolc év alatt. Néhány országban még évekig gyártották.

A BMW az 1966-ban bemutatott 1600-as típussal megtalálta a kompromisszumos középutat a sportkocsi és a családi autó között. A koncepció márka fő jellemzőjévé vált. A 1.573 köbcentis motorba 85 lóerőt préseltek, mi a hátsó kereket hajtotta. A 920 kilogrammos önsúly relatíve kedvező, 9-10 literes átlagfogyasztással járt és maximum 160 km/órás sebességgel tudott menni. A harapósabb TI 105 lóerős motorral elérte a 175 km/órás sebességet.

A BMW 1600-as típusból 1966-tól 1975-ig 266.967, a TI-ből 1967-tól 1968-ig 8.670, a kabrióból 1967-től 1971-ig 1.682 darabot gyártottak.

Nem kevésbé érdekes, ha áttekintjük az Év Európai autójának élmezőnyét. Az 1966-os év nyerteseit az előző évben (1965-ben) mutatták be. Az első helyezett Renault 16 franciásan merész formájával tűnt ki a mezőnyből. A Rolls-Royce Silver Shadow, legfelsőbb szegmensbe tartozott, minden létező luxussal felszerelve. A legmeglepőbb az Oldsmobile Toronado harmadik helyezése. Oldsmobile Toronado nem tükrözte vissza az európai vásárlói igényeket. Távol állt az európai praktikus stílustól. Csak kevesen akartak megvenni egy benzinfaló szörnyeteget. 

Az Év Európai Autója 1966-os díjazottjai:

1. helyezett: Renault 16 (98 pont)

2. helyezett: Rolls-Royce Silver Shadow (81 pont)

3. helyezett: Oldsmobile Toronado (59 pont)

Egy évvel később a FIAT 124 kimagasló, 144-es pontszámmal ért el első helyezést „Az Év Európai Autója” versenyben. A bírálók értékelték a kedvező ár-értékarányt és az összminőséget. A BMW 1600 esetében kiemelték a modern sportos szedán kategória megteremtését, a prémium kidolgozást, az ergonomikus utastér kialakítását, a dinamikus menetteljesítményt, úttartást. A zsűri a Jensen FF típus 3. helyezését a kifinomult technikai, biztonsági megoldásaival indokolta. A győztesek között helye lett volna a Volvo 144-es típusnak, amely a kor valamennyi biztonságtechnikai megoldását ötvözte.

Az Év Európai Autója 1967-es díjazottjai:

1. helyezett: FIAT 124 (144 pont)

2. helyezett: BMW 1600  (69 pont)

3. helyezett: Jensen FF  (61 pont)

A listát áttekintve láthatjuk, hogy az 1966-os évben olyan gépkocsik jelentek meg, amelyek meghatározták az autó fejlődésének jövőbeli irányát. Valamennyi egyéni arculattal, összetéveszthetetlen, a márkára jellemző formavilággal rendelkezett.

A képeket a Gemini AI generálta