Ferrari – mindössze ennyi a címe Michael Mann legújabb mozifilmjének, ami Enzo Ferrariról és autógyáránák legtaglózó történetéről szól. Nem véletlen, hogy nem bonyolították túl a címet. Ferrari neve önmagáért beszél. A Commendatore karaktere a mai napig a hátán cipeli az olasz sportautógyárat, ami azért kezdett el utcai autókat is értékesíteni, hogy finanszírozni tudja az autóversenyzést, nem pedig fordítva. De vajon képes-e az 50-es évek piszkos, életveszélyes autóversenyeinek világát megörökíteni méltó módon egy olyan rendező, akinek eddig nem sok köze volt az autókhoz? Nos, minapi mozi élményem után a válaszom egy egyértelmű igen.

A legjobbkor érkezett a mozikba a Ferrari film, hiszen a márka neve mára összeforrt a Forma-1-gyel, ami pedig épp reneszánszát éli. A Netflix sorozatnak köszönhetően több olyan réteghez értek el a bajnoksággal, akik eddig valószínűleg mit sem tudtak az európai központú versenyszériáról. Épp ezért nem árt, ha ezzel az új réteggel megismertetjük a legrégebbi F1 résztvevő, a Ferrari elképesztő háttértörténetét. Amíg az első Halálos Iramban filmek vagy a Hajsza a győzelemért még az autós közegre célzott az ingereivel, addig mostanában sokkal jellemzőbb, hogy a karakterek érzelmi hátterére fókuszálnak a sztorik, és nincs ez másképp a Ferrari filmben sem. Ugyanezt tette a szintén idei Gran Turismo film is, ugyanakkor az autós technikai hátteret durván elhanyagolták és komolyan vehetetlen lett a végeredmény autós szemmel.

Ezt a hibát nem követi el a Ferrari film. Jómagam is fenntartásokkal ültem be a moziba, de amikor megláttam, hogy mennyire jól fogják meg a vidéki Olaszország lényét és lényegét, akkor már kezdtem reménykedni, hogy ebből valami jó is kisülhet. Adam Driver esetlen karakterét nem igazán tudtam elképzelni a hatalmas egóval és kisugárzással rendelkező Enzo Ferrari szerepében, de az az igazság, hogy épp a sebezhetősége miatt hozta remekül a kifelé mindig erősnek mutatkozó, de befelé lelkileg terhelt gyártulajdonost. Aki olvasta a Ferrari könyvet, annak pontosan egy ilyen karakter jöhetett le az elbeszélésekből, amilyet Adam Driver alakít és esküszöm, még a járását is levette Enzonak.

Ugyanígy ki kell emelni Penélope Cruz lenyűgöző alakítását. Minden mozdulatában lehozta egy megtört vidéki olasz asszony viselkedését. Amitől viszont végleg megnyugodtam, azok az első autós jelenetek voltak. Igazi autók, igazi felvételeken, korhű részletekkel, korhű szervízbusszal játszanak a filmben. A hangzás döbbenetesen rendben van. Itt nincs rossz helyre felvitt kanyarodó hang, amikor az autó egyenesben száguld, vagy feleslegesen csikorgó gumik. Még az autókon lévő kamerát is úgy helyezték fel, ahogy azt a korszakban tették volna. Megörökíteni és élvezhetővé, követhetővé tenni egy Mille Migliát pedig számomra lenyűgöző bravúr.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!