Az elsõ szembeötlõ különbség a régi és az új ülése között, hogy az új láthatóan keskenyebb. Ugye, egy gyártó átlagosan négyféle ülést készít: és annak a 160 centistõl a kétméteres emberig jónak kell lenni, valamint az ötventõl a száz kilósig is. Ami nyilván irreális elvárás. 

 

A „személyre szabott” üléseknél azonban az övek centire ott jönnek elõ az ülésbõl, ahol tartaniuk kell (nem öt-tíz centivel a váll fölött, hanem pontosan fölötte, nem öt-tíz centivel a derék fölött, hanem pontosan derékmagasságban) – a testarányoknak megfelelõen.

„Az ülést úgy formázzák meg, hogy egy picikét homorítson a tested – nem engedik, hogy belesüppedj. És az öv sem szorít teljesen mozdulatlanná, van egy pici mozgástered, miközben meg teljesen ki vagy párnázva. Speciális, méhsejt-szerkezetû anyagban ülsz, amely elnyeli az apró rezgéseket, mozog helyetted, ezáltal sokkal inkább hagyja, hogy a tested pihenjen. Különlegesség, hogy az ülést nem kiöntik (mert akkor nagyon kemény lenne), hanem a belsõ részét egy puhább anyaggal töltik ki, ami felveszi a tested formáját. Viszont megvan az a hátránya – ha ezt egyáltalán lehet annak tekinteni – hogy ebben az ülésben rajtam kívül nem ülhet senki. Mert ha elveszíti a formáját, akkor fölösleges volt ez a sok munka” – szögezte le Bunkoczi, majd még azt is elárulta, ez az ülés teljesen meglepõ módon nem kerül sokkal többe, mint egy normál ülés, csak a versenyzõk többsége nem tudja, hogy van lehetõség elkészíttetni a saját, testreszabott ülését, vagy a lege gyszerûbb, megrendelõs megoldást választotta és választja a mai napig.