A meghibásodás tünetei

Sajnos a hibás keverékképzésre utaló jelek közül mindegyik illik a lambda-szondára is, így a hiba diagnosztizálása csak soros-módszerrel félrevezethető lehet. A leggyakoribb tünetek:

• megnövekedett tüzelőanyag-fogyasztás
• csökkent motorteljesítmény
• megnövekedett károsanyag-kibocsátás
• egyenetlen motorjárás
• tárolt hibakód és világító motorhibát jelző lámpa a műszerfalon

Mire vezethetők vissza a szondahibák?

A meghibásodás körülményei is különfélék lehetnek:

• Belső vagy külső rövidzár
• Nem megfelelő testelés
• Tápfeszültség hiánya
• Túlmelegedés
• Lerakódások, szennyeződés
• Mechanikai sérülés
• Ólmozott tüzelőanyag, ólomtartalmú adalékok

A Hella összeállított egy listát a leggyakoribb meghibásodások és a hozzájuk tartozó tünetek gyűjteményéből.

Lambda-szonda öregedés

Nem csak a katalizátor öregszik, hanem a lambda-szonda is öregszik. Lehet, hogy az amplitúdója lecsökken, ezért a minimum és maximum értékeket nem éri el a jele, így nem lehet megállapítani, hogy dús vagy szegén keverék van-e. Az elöregedett szonda túl elnyújtottan reagál a keverékváltozásra, tehát nem a megfelelő fázisban jelzi az értékeket. Jellemző, hogy az öreg szonda mintavételezési frekvenciája csökken, nem elég a megfelelő szabályozáshoz.

A jármű fedélzeti diagnosztikája folyamatosan felügyeli a lambda-szondát, az alábbi hibák detektálásakor hibaüzenetet generál:

• Belső ellenállás (túl nagy/túl kicsi)
• Kimenő feszültségjel (min. amplitúdüó)
• Jelváltozási sebesség (szegényből dúsba)
• Jelváltozási sebesség (dúsból szegénybe)
• Katalizátor előtti szonda mintavételezési dinamika
• Szakadás a szonda áramkörében
• Zárlat a szonda áramkörében
• Szondafűtés-hiba

Reakció idő felügyelet

A szegényből dúsba, illetve a dúsból szegény keverékbe történő átmeneti időtartamot jelzi, ami függ a motor fordulatszámától és terhelésétől. A vezérlő méri a jel (amplitúdó) 10 és 90%-os állapotai közötti időt, ennek kell határértéken belül lennie. Ezt az ellenőrzést a vezérlő előre megadott vizsgálati ciklusszámok alatt elvégzi. A kapcsolási idő a motor indítása után a megfelelő üzemállapotok teljesülése mellett a motor leállításáig egyszer ellenőrzött.

A monitorszondát az OBD gyorsítási és tólóüzemben (motorfék-üzemben) felügyeli. Gyorsításkor, teljes terheléskor a keverék eldúsul (a motoroknál eltérő, hogy milyen keverék-szabályozásuk van, a teljes terhelés közelében más és más terhelésnél és fordulatszámnál kezdődik a dúsítás a gyártó szoftverének megfelelően), ilyenkor az oxigéntartalom lecsökken a kipufogógázban. Akkor a monitorszonda feszültségének növekednie kell.  Tolóüzemben a befecskendezés megszűnik, ilyenkor a feszültség ellentétes irányban mozdul el.

A szélessávú lambda-szonda működése eltér az előbbitől, így ellenőrzésére is új módszer vált szükségessé, ugyanis a szonda reakció idejének ellenőrzéséhez a keveréket enyhén dús és szegény irányban el kell mozdítani. Mivel lambda=1 környezetében nincs feszültség-ugrás, a keveréket pontosabban lehet szabályozni. A katalizátor megfelelő működéséhez szükséges a keverék kis mértékű oszcillálása a sztöchiometrikus keverék állapota körül, ezért a motorvezérlő modulálja a keverék-ingadozást célzott dúsítással és szegényítéssel.

A lambda-szonda az OBD-rendszerben az időszakosan felügyelt komponensek csoportjába tartozik, ha a motor megfelelő üzemállapotát elérte, akkor menetciklusonként legalább egyszer ellenőrzi a fedélzeti diagnosztika.

Lehetséges vizsgálatok még:

• lambda-szonda „ébredési” idejének mérése és összehasonlítása referencia-értékkel (motorindítástól az első felhasználható jelig)
• fűtőáram mérése és összehasonlítása a referencia-értékkel
• fűtőáram- és feszültségmérés, ellenállás-számítás és összehasonlítás referencia-értékkel
• a szonda belső ellenállásának mérése.

A sorozat következő, egyben utolsó részében megnézzük a tesztelési lehetőségeket.

Forrás: Hella, Hellatech, Bosch