A Lambretta robogók a Második Világháború után hosszú évtizedekig az olasz újjászületés, az innováció és a járműiparban is jól csengő "milánói divat" szimbólumai voltak, majd a gyártásuk több mint két évtizedre Indiába költözött, ahol 1972 és 1997 között a fél kontinensnyi ország mobilitását forradalmasították.

 

 

A Lambretta XXI. századi globális reneszánszát mégsem olaszok, de nem is indiaiak hozták el, hanem egy az ausztriai Krems-ben működő cég, a KSR Group, amely kellő tisztelettel, de bátor innovativitással élesztette újjá a világ egyik legismertebb robogó márkáját, amely Milánó folyójáról, a Lambro-ról, egy világhírű milánói festő és reklámművésztől, Daniele Oppi-tól kapta több mint fél évszázada varázslatosan csengő nevét.

 

Amit a Vespa marketingjének jelentett a Római Vakáció, nagyjából azt hozta a Lambrettának a Quadrophenia című angol mozi, amelyben - a Lambrettákon kívül - még Sting is szerepet kapott. Míg a Vespa mindig populárisabb, a Lambretta intellektuálisabb szerepet töltött be az európai jármű kultúrában. 

 

A lambretta alapítója Ferdinando Innocenti, aki az építkezések állványzataihoz használt összeilleszthető vascsövek gyártásával alapozta meg vagyonát. Az elkötelezett "Lambretta történészek" egyenesen úgy interpretálják a sikertörténet, második világháború utáni kezdetét, hogy az akkoriban közismert olasz repülőgép tervező, Corrado D’Ascaniót, aki később a Vespa megálmodójaként lett halhatatlan, valójában eredetileg Innocenti felkérésére tervezte meg az önhordó, portól, esőtől védő legendássá vált acél robogó karosszériát, csak a két fél közötti viták nyomán kerültek a rajzok végül Pontederába a Piaggio családhoz. 

 

 

 

Annyi viszont bizonyos, hogy a Milánó Lambrate városrészében, a Lambro folyó partján felépült Lambretta gyár az olasz entellektüelek kultikus közlekedési eszközévé vált és sokáig a Vespához hasonló sikereket ért el úgy Olaszországban, mint számos más Európai országban. 

 

Talán e tekintetben egyértelműen a Vespa fölé is kerekedett: Németországban például a Lambretta gyártásának licenc jogait az NSU vásárolta meg, de Angliában, Argentínában, Brazíliában, Chilében és Spanyolországban is gyártottak "nemzeti Lambrettákat."

 

A cég anyagi nehézségei miatt a Lambretta milánói gyártósorai Indiába költöztek, ahol  1972 és 1997 között lényegében az olasz cég robogói forradalmasították a városi egyéni közlekedést. 

 

A Lambretta drámai fordulatokat sem nélkülöző történetében a kétezres években ismét nehéz időszak következett: nagyon úgy tűnt, hogy vagy örökre eltűnik, vagy a névhez méltatlan járművekre kerül Lambretta logó, hiszen Indiában is is leálltak a kétütemű "ős-Lamretták" gyártásával.

 

Több sikertelen újraélesztési kísérlet után, végül 2017-ben az osztrák KSR Group döntött úgy, hogy megvásárolva a márkanévhez fűződő jogokat múltjához méltó jövőképet ad a Lambrettának.  Nagyszerű stílus és kereskedelmi érzékkel, a márka legsikeresebb, legdögösebb és formáját tekintve is leginkább örökérvényű típusát a V-Speciál sorozatba leheltek új életet.

 

A régi sziluettet megtartva, korszerű négyütemű motorokkal megvadítva olvasztották meg mind a nosztalgiára vágyók, mint pedig az egyszerűen csak egy stílusos jól csengő márka nevű robogót vásárolni akarók szívét.

 

A posztmodern, több évtizedes indiai kitérő után, a milánói minőségében reinkarnálódott Lambrettákat itt a magyar határ közelében, Krems városában a KSR Group főhadiszállásán tervezik és alkatrészekkel is innen látják el. 

 

Külön jó hír, hogy a Lambrettának, új, magas minőségéhez illő magyarországi importőre is van: az ADVES.moto a KSR Grup összes márkájának és termékének is a hazai képviselője. Rajtuk bizonyosan nem múlik, hogy a Vespák reneszánsza után, végre visszatérjen a Lambrettáké is...