A Trianon utáni szigorú fegyverzetkorlátozás miatt sokáig nem gyártottak magyar lánctalpas harci járműveket: a Szövetségi Tanács 1922. június 12-i határozata tizenkét páncélos beszerzését engedélyezte, de végül csak egyetlen győri prototípus készült.

Az Antant ellenőrzések enyhülése után a gazdasági világválság korlátozta a haderő-fejlesztést, melyet a háborús készülődés indított újra.

Az Iparügyi Minisztérium már korábban erőltette a hazai gyártást, ám a fejlesztésekhez kevés volt az idő és a pénz, ezért külföldi licencvásárlásokban gondolkoztak. 1928-ban az Antant Nagykövetek Tanácsa engedélyt adott páncélos járművekre, de azzal a feltétellel, hogy beszerzés és gyártás előtt ellenőrzésre be kell mutatni és jóvá kell hagyatni a terveket.

Toldi páncélos, 1943        Forrás: Lissák György/Fortepan 

A két világháború között a Krupp, Mercedes és Klöckner Humboldt Deutz (Magirus) szállított motorokat és más részegységek, de többnyire avult technikákat, így a magyar honvédség új partnereket keresett.

Az első Toldi harckocsi a svéd L-60-as, a Turán 40M páncélos a cseh T-21-es tervei alapján készült. 1940. végén indult a Weiss Manfréd műveknél a Zrinyi M43-asok, majd a Turánból továbbfejlesztett Tas nehéz-harckocsik gyártása, ami a késedelmesen érkező és rossz minőségű alkatrészek miatt messze elmaradt a Huba Hadrend tervezett darabszámától.

1938-1944. között Magyarországon 908 páncélos készült, a legtöbb a MÁVAG-nál (276 db.), valamivel kevesebb gyártott a Weiss Manfréd (257 db) és a Ganz (238 db). Az összmennyiség harmadát Turánok adták, a többi Toldi, Nimród, Tas, Nimród és Zrinyi volt.

Szovjet JAZ tűzérségi vontató, ennek mintájára készült a magyar lánctalpas   Forrás: NAMI 

A második világháború után leginkább szovjet páncélosok kerültek hadrendbe, a magyar gyártmányú lánctalpas katonai járművekből kevés készült.

A korábbi lánctalpasokhoz hasonlóan a Csepel 800-as sem volt magyar fejlesztés, az alapul szolgáló JaAZ M-2 vontató Jaroszlávban készült 1943-ban. Az első szériákat a GAZ által gyártott szovjet T-60-as könnyű harckocsi részegységeiből rakták össze, ám a német légierő bombázása után a gorkiji üzem nem tudott hajtóműveket gyártani.

A szovjet motorokat amerikai segítséggel pótolták: a General Motors Company szállította a GMC 4-71 dízelmotorokat, ám a gázolaj dermedése, a nehézkes hidegindítás miatt 1944-től lánctalpas vontatók ismét benzinesekkel készültek.

Csepel 800-as      Forrás: Csepel Autógyár

1945 őszétől MAZ-hoz került a típus gyártása és az immár Minszkben készülő M-2-es változat licence alapján született a Csepel 800-as. A magyar lánctalpasokba az osztrák Steyer szabadalma alapján gyártott 125 lóerős teljesítményű folyadékhűtéses, hathengeres dízelmotorokat építették.

A 800-as tervezése Kovácsházy Ernő, Baliga István és Kozma László munkája.

Kovácsházy tapasztalt mérnök volt, ő már részt vett a Turán és Zrinyí rohamlöveg, valamint Tas harckocsi fejlesztésében, ezért több évig mellőzték munkásságát, ami nélkülözhetetlennek bizonyult, ezért állást kapott a jármű-, és hadiipart irányító Nehéz Ipari Központban. A NIK programjának keretében született több katonai teherautó vontató és terepjáró, így a 150-es modell, valamint a lánctalpas 800-as.

Csepel 800-as 1959 Barbjerik Ferenc fortepan

Dísszemléken többször vonultak   Forrás: Berkó Pál/Fortepan    

Bár motorháza, vezetőfülkéje és neve is Csepel volt, mégsem a szigethalmi gyárban készült, mert akkoriban ott minden kapacitással a teherautógyártást kellett kiszolgálták, így a lánctalpas 800-asok az 1951-ben alapított Gödöllői Gépgyárhoz kerültek, a nullszéria dátuma 1955, a négyszázadik búcsúpéldányé 1958.

Az ötvenes években a 800-asokat katonai díszszemléken láthatta a nagyközönség az akkori Felvonulási téren és a Hősök terén, miközben tüzérségi lövegeket vontatva vonultak a kockaköves úttesten, ahonnan a legénység tisztelgett a dísztribün felé.

A típust a hatvanas években selejtezték le a Magyar Néphadseregből, sajnos egyetlen példánya sem került múzeumba.

Parádé a Hősök terén, 1958-ban, elől egy GAZ 67-es      Forrás: LSB

Csepel 800

Hosszúság: 5035 mm

Szélesség: 2720 mm

Magasság: 2350 mm/2470 mm (fülke/ponyvás raktér)

Nyomtáv: 2410 mm

Saját tömeg: 6980 kg

Terhelhetőség: 2000 kg

Vontatható tömeg: 8000 kg

Üzemanyagtank: 440 liter

V. max 35 km/h

Hatótáv műúton: 300 km

Gázlóképesség: 0,6 m

Nullszéria tereppróba      Forrás: LSB

Ahogy a két világháború között, úgy az ezredfordulón ismét a németek domináltak a járműgyártó partnerek között és 2022-ben már a hadiiparban is kiemelt szerephez jutottak és szerepük folyamatosan nő. Erről így nyilatkozott márciusban Palkovics László miniszter, aki szerint „szerencsés időben szerencsés döntést hoztunk” a 2030-ig tartó időszak védelmi ipari beruházásairól.

Zalaegerszegen a magyar állam és a német Rheinmetall közös beruházásában épül a Lynx-harcijárműgyár, melynek termékeit az üzem szomszédságában működő ZalaZone komplexum off-road részén lehet tesztelni.

Német Lynx páncélos     Forrás: Rheinmetall

Palkovics László akkori innovációs és technológiai miniszter a projekt apropóján ezt nyilatkozta: Az újjáéledő védelmi ipar 2030-ra a térség meghatározó szereplőjévé teheti Magyarországot. A jövőkép szerint a következő évtized elejére az ágazat magas önellátási szinten biztosítja a Magyar Honvédség feladatainak teljesítéséhez szükséges eszközöket és szolgáltatásokat, versenyképes termékeivel sikeresen jelenik meg a külföldi piacokon. Hosszú távon a legígéretesebb kitörési pont az lehet, ha hazánk nemzetközi védelmi ipari kutatás-fejlesztési és innovációs központtá válik.

A  jövő technikája és technológiája     Forrás: Rheinmetall

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!