Autós újságíróként számtalan tesztautó megfordul a kezünk alatt, hogy mindig hitelesen, felkészülten, a piaci trendeket ismerve, saját versenytársaihoz hasonlítva helyezhessünk el egy-egy modellt térben és időben. Úgyhogy mi mindig elsők között próbálhatunk ki új technológiai megoldásokat, amikkel az autózás világát, no meg persze a pénztárcájukat szeretnék felpezsdíteni az autógyártók. Létezik számtalan olyan praktikus, okos megoldás, ami mostanra alapvetővé vált az autógyártásban, ugyanakkor rengeteg olyan kiegészítő is, amik inkább idegesítőek, mint hasznosak. Érdekes módok ezen többsége az infotainment rendszerekhez köthető. Nem is értem, hogy miért.

Hangutasítás

Nem igazán tudok olyan autót mondani, amiben rendesen működött volna a hangfelismerés. Vagy azért nem jutok velük egyről a kettőre, mert nem ismeri fel az én buta magyar akcentusomat, vagy szimplán le van tiltva a funkció az országunkban – ettől függetlenül persze a hangutasítás gomb ott ékeskedik a kormányon, ha működik, ha nem. Legtöbbször vagy az történik, hogy az óvatosan elmondott utasításunkra sem reagálnak semmit, vagy egy kellemes női hang tudatja velünk, hogy ne haragudjunk, de nem érti, hogy mit szeretnénk – lásd, Mercedes. Ilyenkor legtöbbször inkább magunk bogarásszuk ki, hogy hol lehet rádiósávot váltani, mert régebben odatekintés nélkül is ment a fizikai gombokról.

Hosszú üzenetek

Igen, ez a pont is az infotainment rendszerekhez kötődik. Ugyanis vannak modellek, amik túlságosan meg akarnak minket védeni, ezzel viszont csak még több fejfájást okoznak nekünk. Beindítjuk az autót, elindulunk, eddigre a központi kijelző rendszere is felébred. Zenét akarsz váltani, de egy bitang hosszú üzenet fogad, hogy ne ide nézz, hanem inkább az utat figyeld. OK, akkor ne írj ki ilyen hosszú üzenetet, amit csak úgy tudsz eltüntetni, ha jóváhagyod. Vajon mikor jönnek rá, hogy ezeknek a felbukkanó ablakoknak semmi értelme, sőt, sokkal jobban elterelik a figyelmünket a vezetésről?

Bluetooth tiltás

Ugyanez a helyezet a Bluetooth csatlakozással, amit számtalan autó letilt mozgás közben. Noha sofőrként valóban nem lenne szerencsés menetközben a telefonunk csatlakozásával babrálni, ugyanakkor nem mindig egyedül utazunk az autóban. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor kaptam fel a vizet kényszermegállókon, mert a mellettem ülő párom nem tudta csatlakoztatni a telefonját az autóhoz menet közben. Cookie minimál mixjeire viszont nem vagyok kíváncsi, köszönöm, és a kezdő magyar zenekarok nótái sem szórakoztatnak. Csak zenét akarok hallgatni, könyörgöm.

Erőszakos sávtartó

Szintén nagyszerű példa a túlzott védelemre az erőszakosra programozott sávtartó. Amik ráadásul mindig, minden újrainduláskor visszakapcsolnak. Nagyszerű és friss élményen alapuló példa a Volkswagen sávtartója, amik egyszerűen indokolatlanul erősre van állítva. Esélytelen, hogy erőlködés nélkül kikerülj egy félreállt autót, a kátyús vidéki utakon pedig egyenesen idegesítő, ahogy rángat. Legtöbbször nagyon rövid időn belül kikapcsolásra kerül, mert teljesen elveszi az autózás szabad élményét egy kietlen vidéken. És minden indulás után újra és újra kiiktathatjuk, ami minimum két-három gombnyomás. Kivéve mondjuk a Fordnál, ami a kormányfül végére tette a sávtartó gombot. És akkor még nem is említettem az olyan sávtartókat, amik nem létező sávokra reagálnak, például néhány BMW-nél.

Gesztusvezérlés

Ha már a bajorok, modern korunk legfeleslegesebb technikai megoldásáért mindenképp nekik jár az elismerés. Azzal még nincs gond, ha egy kijelző a karunk közelségére reagálva megjelenít extra menüket, felvillant bizonyos funkciókat – sőt, ez nagyon is szerethető. A BMW kézjeles gesztusvezérlése viszont semmi másra nem jó, mint egyszeri nagyzolásra a haverok előtt. Jómagam sosem használom, viszont legtöbbször így is rájövök, ha gesztusvezérléses autóban ülök. Például ha mutatok valamit a páromnak, és a zene leáll. Vagy épp elmutogatom, amiről beszélek, és egyszer csak felhangosodik a zene. Még jó, hogy kikapcsolható. De akkor meg minek?

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!