Az USA Missouri államából származó Tim Heerboth világ életében pickup-mániás volt. Nemcsak kedveli a kisteherjárműveket, de ért is hozzájuk; a közösségi oldalán található fényképek tanúsága szerint gyakran és szenvedéllyel állít helyre jobb sorsra érdemes platósokat.

Különösen szép példánynak tűnt az az 1977-es gyártású, amerikai pickup, amelyhez a múlt évben jutott hozzá. Amint azonban megkaparta a tetszetős felszínt (azaz gőzborotvával lebontotta a vastag koszréteget a járműről), kiderült, hogy a váz a menthetetlenségig korrodálódott. A hiba orvoslására számtalan lehetőség állt előtte, ő pedig jó érzékkel kiválasztotta közülük az elképzelhető legbonyolultabbat – egyben legizgalmasabbat.

Szert tett egy első generációs Lexus LS 400-as szedánra, pontosabban annak maradványaira. Mivel a roncsból pont az volt használható állapotban (a padlólemez és a hajtáslánc), amire neki leginkább szüksége volt, nem bánta a többit. A terv hajmeresztő volt: a B-oszlop mögött elvágott padlóra ráhegeszti az F-100 kódjelű pickup fülkéjét, majd épít mögé egy váznyúlványt, amibe beköti a Lexus hátsó futóművét.

Barátainak ekkor kellett volna leállítaniuk őt, ám ehelyett még egy lapáttal rátettek: rábeszélték, hogy felejtse el a luxuslimuzin kifinomult hátsó futóművét, és helyette tartsa meg a teherjármű laprugós konstrukcióját. Hogy ehhez nincs elég hely? Tim Heerboth számára ez sem jelentett akadályt: megtervezte a világ talán első nyomórudas, laprugós hibridfelfüggesztését, ami a motorsportban szokásos, kifinomult, helytakarékos geometriát kombinálja rendkívül strapabíró és olcsón megvalósítható rugózó elemmel.

Akárhányszor elcsüggedt Tim, elég volt elővennie a mérőszalagot, és rögtön felderült a képe: valamilyen csoda folytán a Lexus és a Ford fődarabjai egészen pontosan illeszkedtek egymáshoz. Ez történt a motorral és a sebességváltóval, ami úgy illett a számára kijelölt helyre, mintha oda tervezték volna, de az első tengely és a sebességváltó tartóbakja közötti távolság is pontosan megegyezett a két gépkocsin, így jó néhány órányi vágást, hegesztést és szegecselést megtakarított magának.

A másfél évvel ezelőtt útjára indított projekt az ilyen léptékű átalakítások esetében szokásos lassú tempóban hömpölyög a megvalósítás felé. A különleges, elfektetett rugózás működik, még ha az eredeti, több mint negyven éves rugókat újabb, erősebb darabokra is kellett cserélni.

Miután ezzel végzett, minden figyelmét a hajtáslánc életre keltésére fordítja: hiába működik ugyanis hibátlanul az időközben tömítés- és szíjcserén átesett, 1UZ-FE kódjelű blokk (a Lexus első motorja nem csak felfoghatatlanul finom, halk és rezgésmentes működéséről, hanem elpusztíthatatlanságáról is híres), még meg kell találni a módját, hogy eredeti, kifinomult környezetéből kiragadva is a tőle megszokott tökéletességgel üzemeljen.

A projekt időzítésével kapcsolatban Tim nem bocsátkozik jóslásokba, így nem tehetünk mást, mint hogy hozzá hasonlóan türelmesen, reménykedve várjuk, hogy életre keljen a donorok kódnevének összehegesztése nyomán F-1uz névre keresztelt négykerekű.

Fotó: Lexus,