A drágánál csak egy rosszabb van, ha nincs

Hernádi Zsolt a Mol elnök-vezérigazgatója mondta ezt a bejelentés éjjelén. Akkor már szinte mindenki tudta, hogy a Mol nem tudja, vagy nem akarja tovább csinálni az ellátást. Olaj volt a tűzre az az álhír, ami miatt pár nappal korábban megrohanták a kutakat az autósok, pánikhangulat alakult ki, és szinte órák alatt omlott össze az ellátás hazánkban. Mi maradt? Kígyózó sorok, drasztikus sebességgel fogyó készletek, és végül már nemcsak nyomott árú, hanem a prémium is hiánycikk lett. Miközben az átlagos sofőr őrült üzemanyagkeresésre indult, hogy betárazzon, azok, akiknek mindennap menniük kell, mert munkaeszköz az autó, ők sem kaptak üzemanyagot. Nyilatkozott több szakember is, akinek emiatt a másnapi munkáit kellett lemondani, hiszen a kisteherautója az eszközszállító, és szerszám nélkül nem tud dolgozni. Én is nyilatkozhattam volna valamelyik tv-nek, hogy milyen jó érzés volt a szakadó esőben üzemanyagot keresni, mert persze pont akkor fogyott ki a robogómból, amikor már haláltusáját vívta a 480-as benzin. Kedden délelőtt… A vicc, hogy mindig prémiumot tankoltam, szóval most sem jelentettem veszélyt Átlagos Autósra, aki azért imádkozott a sorban, hogy ne előtte fogyjon ki a kútból az isteni manna. Még az is megfordult a fejemben, hogy előre kérezkedek, de eszembe jutottak a hétvégi képek, videók, amikor frusztrált, idegileg már labilis autósok a kutakon verekedtek, mert valaki eléjük állt, vagy véletlenül megakasztotta a patikamérlegen egyensúlyozó sor dinamikáját. Törtek a visszapillantók, meg még ki tudja mi más. Na ez nem hiányzott nekem, ennyit nem ér a dolog.

Eltankoltuk

December 5-én lépett életbe az olajembargó. Ennek első lépése, hogy az orosz nyersolaj tengeri importját tiltja meg az uniós tagállamoknak, a másik pedig, hogy a G7-es országok ársapkát alkalmaznak az orosz kőolajra. Ez különböző piaci szereplőket érint, de a hatás ugyanaz, olyan kockázat, ami később okozhat még további kellemetlenségeket. Emellett még ráadásul február 5-ével hatályba lép az olajembargó második lépcsőfoka, ami az olajtermékekre vonatkozik, a korábban 10 százalékért felelős orosz dízelbehozatal egy az egyben megszűnik. Magyarország pedig bár mentességet kapott az olajtermékek behozatali tilalma alól is, mégis érint minket, hogy az orosz nyersolajból előállított olajtermékek exportálása is az uniós közösségen belül tilossá válik, tehát a szlovák-magyar finomítók közti cserék, ügyletek is megszakadhatnak. A csővezeték kiszállítású olajokra jelenleg nem vonatkoznak a szankciók, csak ezek exportjára, ami azért hosszabb távra is biztosíthatja az ellátást. Így bízni kell abban, hogy az oroszok számára is a csővezetékes szállítás marad a legkényelmesebb, és leggazdaságosabb, így a barátság csővezetékhez beállított orosz export lesz a legutolsó, ahol a szankciók miatt bármi korlátozná a szállítást.

Mégis mi volt az üzemanyagpiac összeomlásának hátterében?

Az első félévben eszméletlen szinten nőtt meg a fogyasztás (kb. fél milliárd liter üzemanyag fogyott), amit nem is csak a hazai, hanem a külföldi járművek generáltak. Már ez is egy komoly gyomrost adott az infrastruktúrának, amit a folyamatosanszűkülő kedvezményezettekkel próbáltak ellensúlyozni, hiszen a végére már szinte csak a lakosság kaphatta rögzített áron az üzemanyagot. Viszont ezt a többletfogyasztást is meg kellett termelni, amit a meglévő készletek terhére szolgálták ki. Ezért kellett idén nyáron már a stratégiai tartalékokat is felszabadítani (a stratégiai készlet visszapótlásának határideje december 31-volt), mert a finomítók karbantartásának idejére nem volt elegendő üzemanyag. A piacon tehát eleve kevesebb az üzemanyag, óriási egyensúlytalanság volt a kereslet és kínálat között. A finomítók folyamatos műszaki meghibásodása, az importhiány, a visszapótlás, és végül a pánik hétvégéje. Ami önmagában 40-50%-kal magasabb üzemanyag fogyasztást hozott egy átlagos hétvégéhez képest. A szállítási kapacitás sem bírt ezzel a rohammal, és fizikai molekulákban is képtelenek voltak az ellátásra. Volt olyan időszak amikor a hazai kutak 20-30%-án is részleges, vagy teljes hiány alakult ki.

Tehát a végső gyomrost megint a pánikkeltés vitte be

Mindenhol 40-50 perces sorok, és nem is lehet benne biztos, hogy mire odaér, jut üzemanyag. De, ami szemet szúrt, hogy december elejére már minden nagyobb mezőgazdasági munka általában véget ér, mégis minden alkalommal találkoztam traktorokkal, erőgépekkel a kutakon. Lehet, hogy a gazdák is félnek, és saját készleteiket próbálják még felölteni a hatósági áras üzemanyaggal, amire meg van a lehetőségük. Az viszont elkeserítő, hogy olyan felderített bűncselekményekről számolt be a NAV, ahol iparszerűvé vált a gázolaj másodlagos kereskedelme. Teljesen hasonló a helyzet, mint az AdBlue esetében, ahol akár a töltőállomástól pár száz méterre árulták tartályból az adalékot. Sokan mondják, hogy korunk újra a könyöklősöknek virágzik, akik mindenben meglátják a hasznot. Ezzel viszont bőven okoztak kellemetlenséget azoknak az embereknek, akik csak közlekedni akartak, amihez üzemanyagra volt szükségük. Nem 5-10 literes rátankolásra, hanem kattanásig. Ők nem tudtak haladni. A másik, és egyben legnagyobb probléma pedig a pánikkeltés volt. Napjainkban amikor még mindig virágzik a közösségi média, elég egy poszt, ami pillanatok alatt eljuthat sok tízezer emberhez. Nagyon sajnálom, hogy nem tudták megtalálni azt, ahonnan a pánikkeltő bejegyzés elindult, mert nem vagyok egyedül azon véleményemmel, hogy a jogos felelősségre vonást megérdemelné. A cikk végére pedig megjegyezném azt is, hogy ez a saját véleményemet tükrözi, amivel senkit nem szeretnék megbántani. Gazdasági témában pedig nem tudok állást foglalni, egyszerűen csak zavar, hogy a toalettpapír, a liszt, és cukor után, most újra ugyanazokat a köröket futottuk az üzemanyag esetében. A cikk elkészülésében Grád Ottó a Magyar Ásványiolaj Szövetség főtitkára volt a segítségemre, aki hamarosan a HangZóna vendége lesz, hogy a hazai üzemanyagellátás jelenéről, jövőjéről, biztonságáról beszélgessünk.

Addig viszont kövessenek minket Facebookon is!