Párizsban a szokásoknak megfelelően idén februárban elején került sor a Retro Mobil szalonra. A szenvedélyes gyűjtőknek érdemes ide vastag pénztárcával érkezni, mert a látvány mellett több akciós ház autói is kalapács alá kerülnek, csak úgy, mint a most bemutatásra kerülő 1934 Alfa Romeo Tipo B P3 versenyautó is, aminek szépségénél már csak a története szebb.

A Sotheby’s által vételre bocsátott 83 éves egykori ikon értékét 3,8 és 5 millió euró közé „lőtték be” a hozzáértők,  hogy végül is mennyiért talált gazdára azt hamarosan elolvashatják. Először azonban felvezetésként egy kis múltidézés.

Ha rápillantunk erre az 1934-es Alfa Romeora, a motorháztetőn azt az ágaskodó lovat láthatjuk, amit a Ferrari Scuderia tett híressé. Jóval egy évtizeddel ezt megelőzően kezdett bele Enzo Ferrari az autógyártásba, saját versenycsapata is volt. A képen látható Alfa Romeo Tipo B P3 egyike annak a hét modellnek, ami a Grand Prix versenyek első egyszemélyeseként lett híres.

A kocsi még ennél is jelentősebb, hiszen a Scuderia Ferrari népszerűsítette, a kormány mögött pedig Tazio Nuvolari, a kor leghíresebb pilótája ült, akit Ferdinand Porsche „a múlt, a jelen, és a jövő legnagyobb sofőrjének” nevezett.

Az alábbi képen Nuvolari látható Ferrarival. Mai fejjel talán nehéz felfogni, mekkora sztár is volt a pilóta, de mindenki jól ismerte bátorságáról és sokszor a nyerésért mindenre képes őrültségeiről.

Tazio Nuvolari

A híres pilótáról olyan hírek keringenek, hogy egyszer, a Monza Grand Prix-n, mindkét lábát eltörte, a kórházban pedig arra ébredt, hogy múmiaként mereven kellett feküdnie az ágyban. Másnap arra kérte orvosait, hogy guggoló pózba ”állítsák be”. Az akkor még motorversenyző Nuvolari hihetetlen, de megnyerte a versenyt.

Középen overállban Tazio Nuvolari, jobbra fent pedig Enzo Ferrari

A pilóta fontosságát jelzi az a tény is, hogy a későbbiekben maga Benito Mussolini közbenjárása kellett ahhoz, hogy visszaüljön az Alfa Romeo kormánya mögé egy súlyos nézeteltérést követően Ferrarival. Emellett számos városi legenda is keringett a versenyzőről, sokszor számoltak be csonttöréseiről.

Visszatérve a kocsira, annyi biztos, hogy Nuvolari vezette, de hogy mikor és hányszor, arra nincs konkrét bizonyíték. Legnagyobb győzelme egy ilyen P3hoz köthető. 1935-ben az európai bajnokságon a 3167 cc-s motor 265 lóerőre volt képes, a versenytársak viszont jóval több lóerővel rendelkeztek, például a 375 lóerős Mercedes-Benz W25.

A német versenyre készülve a P3 65 lóerőt kapott még pluszba, de így is kérdéses volt a győzelem. Habár végig a 22 körös, 28 km-es Nürburgringen német autók vezettek, az utolsó körnél az Alfa után lendült a kockás zászló, nem kis meglepetést okozva a 300 000 fős nacionalista német közönségnek. 

Eddig az autó és lovásának rövid története, mely krónika az aukció 3 920 000 euro "leszurkolása" után már egy új garázsban öregbíti az autósport történetét.