- Száznapos tojást ettünk, amelyrõl kiderült, hogy valójában csak harminc napig pácolják, viszont ettõl átlátszó, már-már zselés lesz a fehérje, ami nekem nagyon ízlett. Mint ahogy szerettem a halat is, amirõl megtudtam, hogy azért fordítják ki, mert ha a hátán fekszik, akkor a halált jelképezi. S úgy is kell megenni, hogy ne forduljon közben a hátára, vagy ha másként nem megy, az asztalnál ülõktõl engedélyt kell kérni rá, hogy megfordítsuk. Kézzel nem nyúlhatsz a közös tálba, csak pálcikával, viszont azzal azután is, miután már bevetted a szádba. Szóval érdekesnél érdekesebb szokásokkal ismerkedtünk meg – mondta Szalay, akinek a japán konyha az egyik nagy kedvence, de elkötelezett a különleges ízek iránt, így vevõ volt a kínaira is.

"Imádom az újdonságokat, s nem csupán az ismeretlen tájakon indulok szívesen felfedező-útra, hanem a gasztronómia területén is. Mindenhol kipróbálom a helyi specialitást: ettem Peruban nyers, eszelősen csípős, citromos lében pácolt halfilét, Afrikában rizses-halat, amit egy lavórból kellett kézzel kimarkolni, vagy éppen a moszkvai Tyeremókban kaviáros palacsintát. Egyedül azzal gyűlt meg a bajom, amikor egy oroszországi vacsora alkalmával minden fogás után vodkát kellett volna inni – és jó sok fogás volt –, sajnáltam szegény virágot, amire titokban ráöntöttem azt a sok rövidet, de hát nem volt mit tenni.”

S hogy mi volt az, ami Bunkoczi Lászlónak a legjobban ízlett Wang mester konyhájából? A Gong bao csirke. Persze, a kínai étel az õ esetében jóval összetettebb fogalom, hiszen nem csak enni szereti, hanem fõzni is. Sokszor járt Kínában, ismeri az autentikus kínai ételeket, ezért esett egyébként a választása Wang mester éttermére, amely, ellentétben az európai mintára átalakított kínai éttermekkel, a hagyományt képviseli.

- Nagyon jót ettem Wang mesternél, s bár nekem a száznapos tojás alapvetõen nem jön be, itt az is rendben volt. A Gong bao csirkét pedig nem szószosan készítik, ahogy a legtöbb hazai étteremben, hanem rózsaborssal, ahogy Kínában. Nagyon finom volt – mondta Bunkoczi, aki Szalayhoz hasonlóan nyitott az új ízekre. Evett már kígyót és füstölt krokodilt is – utóbbinak olyan íze volt, mint a csirkének, s talán még sült bogarakat is, csak nem tudott róla.

„Mindenevõ vagyok, nagyon kevés olyan étel van, amit nem eszem meg – ez a maratoni versenyeken kifejezetten jól jön, például amikor reggelire a táborban már harmadik hete tükörtojás van, és az jelenti a változatosságot, hogy teszel-e rá sonkát, vagy sem. Jól jön ez akkor is, amikor nehéz meghatározni, mi van a tányérodon vacsorára, de mégis megeszed, mert nincs más választásod. Ugyanakkor, ha gasztronómiáról beszélünk, akkor igyekszem változatosan étkezni. Vizi Balázsban például száz százalékosan megbíztam most is, s nem csak azért, mert tud kínaiul, és ha kell, bemegy a konyhába Kínában is, és elmondja, hogyan kéri az ételt, hanem azért is, mert amire õ azt mondja, hogy finom, az biztosan az – mosolygott Bunkoczi.