A Celica a Toyota középkategóriás kupéja volt 1970 és 2006 között, összesen hét generáció készült belőle. A legtöbben talán onnan ismerik, hogy a 90-es években a rali-világbajnokságon ez a típus taszította le a trónról az addig egyeduralkodó Lancia Deltát, és két gyártói vb-cím mellett hozzásegítette egy-egy világbajnoki címhez Carlos Sainzot, Didier Auriolt és Juha Kankunnent is 1992 és 1994 között.

A képeken látható, hetedik generációs Celica angol tulajdonosa úgy döntött, hogy orrmotoros, fronthajtású kupéját - az utolsó MR2-höz hasonlóan - középmotoros, hátsókerék-hajtású roadsterré alakítja át, amely akár versenypályás használatra is alkalmas. Az eBay-en található leírás szerint a jobbkormányos autó jelenleg csak zárt pályán használható, de elméletileg kaphat Q-jelzesű rendszámot, amely lehetővé tenné a közúton történő közlekedést is a számára (ezt olyan járműveknek adja a brit közlekedési hatóság, amelyek átmentek a műszaki vizsgán, de koruk és eredetük nem pontosan meghatározható).

A Celica roadster az eredeti padlólemez helyett acélcsövekből épített térvázra épül, a motor az ülések mögé került át, a nyitottá átalakított utastér mögé. Mivel a Yamahával közösen fejlesztett, 1,8 literes VVTL-i négyhengeres szívó benzinmotor (2ZZ-GE) már gyárilag is 192 lóerőt ad le, ehhez nem nyúlt a tulaj az átalakítás során. Viszont a precízen kapcsolható hatfokozatú kézi váltót is áthelyezte, most már a hátsó tengelyre küldi az erőt.

Ilyen eltérő építésmóddal és súlyelosztással biztosak lehetünk benne, hogy a módosított Celicát egészen más érzés lehet vezetni, mint a normál kupé verziókat. A kezelhetőség javítása érdekében a tulajdonos előre kettős keresztlengőkaros, hátra pedig többlengőkaros felfüggesztéseket épített be állítható rugóstagokkal és kanyarstabilizátorokkal. Azonban félő, hogy a karosszériastruktúra a tető nélkül annyira elvesztette a merevségét, hogy kanyarban és rossz úton csavarodik, nyeklik-nyaklik, ami az úttartásra sem lehet jó hatással.

Kívül a középmotoros Celica megtartotta az eredeti első karosszériaelemeket, a szúrós tekintetű fényszórókat, az ajtókat, a szélvédőt, a hátsó lökhárítót és a hátsó lámpákat, de minden más rajta egyedi gyártású. Az acéltető le van vágva, vászontető nincs, a biztonság érdekében a négyből kétülésessé alakított kabin fölé egy bukókeret került, amely nem csak boruláskor véd, de a karosszériát is merevíti valamelyest.

A hátsó sárvédőpanelek az eredeti formaterv szellemében, de üvegszálas műanyagból készültek, és a Ferrari F40 stílusában egy-egy NACA légbeömlőt is kialakítottak rajtuk, amelyeken keresztül friss levegő áramlik a motorhoz. Egy fedél borítja azt a területet, ahol korábban a hátsó ülések voltak, a rajta lévő szellőzőnyílások lehetővé teszik a pörgős szívómotor hatékony légzését. Ezen kívül a fix hátsó légterelő, a lökhárítótoldatok, a középen kivezetett két kipufogóvég, az oldalsó küszöb- és szoknyaidomok, a kékre festett féknyergek és a Toyota Racing Development (TRD) logók kölcsönöznek sportos megjelenést az autónak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!