„Kértem Balázst, hogy az elején legyünk egy kicsit óvatosabbak, mert nem tudtam, miként reagál majd a testem, a lelkem. De azután szépen lassan visszatértek az emlékek azzal kapcsolatban, hogy miként kell együtt mozogni az autóval, és azon kívül, hogy kicsit elfáradtam, semmi bajom nem esett. Egyszer odacsaptuk magunkat egy kicsit, de az sem fájt jobban, mint korábban szokott, csak annyira, amennyire fájnia kell annak, amikor felüt egy kõ. Persze, nem mondom, hogy már teljesen visszarázódtam, de ahhoz képest, hogy magamban arra számítottam, hogy fájni fog, kellemesen csalódtam, mert egyáltalán nem fájt, és ez nagyon jó hír… – mondta Bunkoczi László.