Ma reggel félálomban megláttam a forgalomban egy mostani generációs Toyota Yarist. Nem a szokványos mély szürke színben, hanem világos ezüstben, az elérhető legnagyobb felnikkel. És rájöttem, hogy ez az autó baromi jól néz ki. Ha végre nem vörösben vagy aranyban, pláne nem kéttónusú fényezéssel rendelik, ahogy a legtöbbet szokták, akkor még az én autósporthoz szokott szememnek is egész pofás kisautó tud lenni egy Yaris. Friss osztrák élményekkel a tarsolyomban elgondolkodtam: úristen, mennyit számít, ha jól van összekonfigurálva egy autó.

Azt már tini koromban belém nevelte a Need for Speed Underground, hogy mindennél többet számít egy jó felni. Meghatározza az egész autó karakterét, ezért el lehet vele mennyi nagyon jó és nagyon rossz irányba is. Kár, hogy a mostani autóipari környezet nem kedvez annak, hogy a dizájnerek jobban elengedjék a fantáziájukat ilyen téren, hiszen mindenki igyekszek csökkenteni a gyártósori komplexitását. Egyre kevesebb felszereltségi szint, opció és csomag közül választhatunk, velük együtt pedig csökkent az elérhető színek és felnik száma is. Azért így is vannak kivételek, amilyen például az első elektromos Mini felnije, de egyre kevesebb a lehetőségünk, ha ki akarunk tűnni.Erre különösen a mostani ausztriai kiruccanásom világított rá, ahol nem feltétlenül az olcsósított alapváltozatokból választ mindenki, hanem népesség szinten képesek rámenni a jobban felszerelt változatokra is. Nem állítom, hogy Svájc szintű elszabadulás történik, ahol a nagymamák is AMG-vel veretnek az autópályákon, mert az volt a legdrágább, így minden bizonnyal legjobb változat. De azért így is szembeötlő a különbség a magyar és az osztrák autópark között.

Ahogy mondani szoktuk: nem a Comfortline-ból, hanem a Highline-ból választanak nyugaton. Egyel nagyobb felnik, egyel drágább szín, kicsit több króm díszléc, szebb rajzolatú LED fényszórók. Látszik a specifikáción, hogy amikor a dizájnerek megrajzolták az első skicceket a típusról, akkor alapvetően erre gondoltak, amíg a marketing osztály nem csapott az asztalra, hogy ennél valami olcsóbbat kéne kiírni a plakátokra. Így születnek azok a lízingszürke, lemezfelnis változatok, amikből többet látni az olyan árérzékenyebb piacokon, amilyen a miénk is.

Úgyhogy elkezdtem gondolkodni rajta, hogy milyen típusok vannak még az útjainkon a Yarison túl, amik egy bizonyos extrától sokkal jobban tudnak kinézni. Ekkor jutottak eszembe a 2010-es eleji Fordok. A Galaxyk, Mondeok és 3-as Focusok. Amik az elérhető legnagyobb 17-es, 18-as felnikkel egyszerűen egy teljesen más autó képét közvetítik, mint alapfelnivel. Aztán ott van például a Chery Tiggo család, amikre – először számomra érthetetlen módon – nyálcsorgatva fordulnak rá a középkorú férfiak. Aztán rájöttem, hogy egy Tiggo 7 vagy Tiggo 8 kifejezetten komoly, már-már presztízs hangulatot áraszt magából, ha fekete fényezéssel, nagy króm felnikkel szerelve vásárolják meg őket. Amire lehet vágyni.

Persze van ellenpélda is. Amikor egy autó minden porickájából árad az elegancia, és ehhez még csak drága extrákra sincs szükség. Számomra ilyen volt a 2018 környékén tesztflottába állított akkori Mercedes-Benz E-osztály, amiből direkt egy alapmotoros, szövetüléses alapmodellt állítottak csatasorba. Életem egyik legfinomabb, legkényelmesebb tesztautója volt, amiből áradt az elegancia fehér fényezéssel, ballonos gumikkal is. Aztán persze az is általános igazság, hogy az egyszerű ember ne az M-es BMW modellekből válasszon, hanem az egyel lejjebbi M Performance modellekből, hiszen az élmény csaknem ugyanaz, töredék áron, töredék fenntartási költséggel. De ez már egy másik, nagyon messze menő topik lenne. Most nagyon kíváncsian várnám, hogy kinek milyen hasonló típus és élmény jut az eszébe, mert biztos vagyok benne, hogy sokunknak ugyanez a megélése.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!