Lapunk kiterjedt szakmai holdudvara ezúttal olyan történetet szállított, amely nem maradhat a szerkesztőség keretein belül, érdemes mindenkinek tudnia róla, mi is zajlik a használtautó piacon. Íme, a történet rövid összefoglalása, majd néhány tanulság és jó tanács, hogy ez velünk ne fordulhasson elő.

Jobb helyeken…

A történet 10 évvel ezelőtt, 2005-ben kezdődik. A bankpiacon hitelbőség, fellendülőben lévő vállalkozások és szép remények jellemzik a gazdasági életet. Egy nemzetközi vállalkozás egyik vezetője elhatározza, hogy külföldi útjaihoz egy szerényen reprezentatív, méreteiben megfelelő és nem utolsó sorban a hosszú utakon is megbízható autót vásárol magának.

Stúdió fotó a 407-esről

Így esett a választása egy Peugeot 407 2.2 Sportline kivitelű autóra, amely magas felszereltségével, erőteljes motorjával 9 éven át megbízhatóan szolgálta gazdáját. Mint a jobb helyeken általában, tisztában voltak azzal is, hogy hosszú távon csak akkor lesz tartós az „együttműködés”, ha az autó megkapja mindazon karbantartásokat, amelyeket a tervezés idején a francia mérnökök előírtak hozzá, tehát annak rendje és módja szerint mindig időben megjelentek vele a márkaszervizben.

Tavaly tavasszal azonban nehéz döntés elé nézett a cég. A járműben ekkorra már 417.000 km volt, a motorja pedig kezdett fáradni. A kopás a motorok természetes jelensége, hiszen az egymáson mozgó fém alkatrészek még a megfelelő kenés jelenléte esetén is csiszolják, súrolják egymást és anyag fogyni kezd. A dugattyúgyűrűk és a hengerfalak között egyre nagyobb lesz a rés, a motor kompressziója egyre csökken, ezzel együtt esik vissza a teljesítmény. Ehhez jön a kopás előre haladtával egyre erősebb füstölés, értsd, a káros anyag kibocsátás is egyre jelentősebb.

Van benne néhány súrlódási pont

A hibajelenség javítása nem lehetetlen, csak nagyon drága. Ha igazán szakszerűen akarunk eljárni, akkor a motort ki kell szerelni, darabokra szedni, furkálni-csiszolgatni kicsit, dugattyúgyűrűket cserélni, majd összerakni. Nettó félmillió alatt ez biztosan nem áll meg. A tulajdonos ekkor belátta, hogy ésszerű keretek között nem lehet ezt az autót tovább használni, legalább is arra nem, amire neki kell, ezért úgy döntött, hogy a bevált márkakereskedésben új autót rendel, és ezt a régit beszámíttatja az árba.

Így is lett, az ügyfél elégedetten távozott a nullkilométeres kocsijával, a márkaszerviz pedig hirdetni kezdte az autót. Ők sem nyúltak hozzá, de a hirdetésben korrekten megjelölték a pontosan 417.230 km-es óraállást. Nyilván a jármű ára is ennek a futásteljesítménynek volt megfelelő. Meg is jött a vevő, az autó 2014. júniusának végén gazdára talált.

Rosszabb helyeken…

Az értékesítéskor kitöltött adás-vételi szerződésben a pontos óraállás is fel volt tüntetve, a márkakereskedés kiadta a végig vezetett szervizkönyvet is. Idén tavasszal a szerviz munkatársai érdekes hirdetésre lettek figyelmesek az interneten. Felismerni vélték ugyanis a sokáig saját kezűleg szervizelt autót, csak most már a 417 helyett, mindössze 163 ezer km-es futással árusították. Érdeklődőként fel is hívták azonnal a hirdetőt, aki azonnal ki is adta a kocsi alvázszámát, amely után már egyértelmű volt a csalás, hiszen az alvázszám megegyezett a szóban forgó kocsiéval.

Amit kínálunk…

A hirdetésben a nyilvánvalóan hamis futásteljesítmény mellett észrevehető, hogy a szervizkönyv már nem képezi mellékletét a járműnek. A „kitűnő” állapotúnak mondott autó motorjának fáradásáról egy szó sem esik a hirdetés további részében sem. Megint gyereknek néznek mindenkit és mesélnek...

Az eredeti hirdetés egy részlete - önmagáért beszél

Nem hagyták annyiban

Ha már ennyire könnyen fogtak madarat, a márkakereskedés igazgatója levélben feljelentést tett, amelyben minden rendelkezésére álló információt közölt a rendőrséggel. A vezető erről a nyomozásról csak annyit tud azóta, hogy „megindították”. Nem állt meg azonban félúton, az okmányirodában érdeklődött, hogy mi az eljárás olyankor, ha az átírás kori futásteljesítmény kisebb, mint az utolsó műszaki vizsgánál bejegyzett adat. Ez ugyanis kétféleképpen lehetséges. (Melyik az a három? – kérdezné egy jó tanár) Az egyik módja, hogy visszaállították a km-órát nem kevesebbel, mint 254.000 km-el, ami önmagában is jelentős futásteljesítmény lenne, a másik, hogy közokiratot hamisítanak. Teljesen mindegy melyik verzió fordult elő, ugyanis mindkettő bűncselekmény. A harmadik módja, hogy az óracsoportot kicserélték és ezért mutat valótlan értéket a műszer. Jó, ha tudjuk: mindig erre hivatkoznak a csalók. Ez utóbbira gyógyír lehetne a műszeregység valamilyen egyedi azonosítójának nyilvántartása, illetve az alkatrész egyedi, nem reprodukálható megjelölése.

Mi lesz a történet vége?

A nyomozásról sajnos semmit sem tudunk, de kötve hiszem, hogy bárkire is rá tudják bizonyítani a csalást, szóval mérsékelt siker várható. Sokkal fontosabb, hogy a csaló mit okoz tettével a 407-es következő tulajdonosának, és tágabb környezetének.

Mindenekelőtt idejekorán olyan meghibásodásokat fog tapasztalni a kocsin, amelyet egy 160 ezret futott autótól igazán nem várnánk. Fel fog tűnni neki, hogy a lecsökkent teljesítménye miatt 1.6-os, alsókategóriás autók is ledudálják a pályáról, és hiába nyomja tövig a gázt a Peugeot-ban, az krahácsolva lemarad a „versenyben”.

Ekkor szervizbe viszi a kocsit, mondván valami nem stimmel. A korábban említett, szabad szemmel is jól látható javítási költség hallatán egyrészt kiveri a víz, másrészt meginog a márkába vetett bizalma. A szomszédnak már úgy fogja mesélni a történetet, hogy Ő soha többé nem vesz nem, hogy Peugeot-t, de még francia autót sem. Pedig rossz minőségű volt a kocsi? Egyértelműen nem! Bármelyik autót vehetnénk alapul, a félmillió kilométerhez közelítve már mindegyik hasonló motoron jelentős kopásokat mérhetnénk.

A következő tulajdonos persze utánajárhat a valós km-nek, meg is fogja tudni az igazságot, de gyakorlatilag tehetetlen marad, ügyes szerződésekkel simán eltűnnek a bűnösök. (Pl. a kereskedőnél csak bizományba volt adva a kocsi, az eladó valójában magánszemély, akinek a címe, telefonszáma nem válaszol és különben is Kanadába költözött.) Magyarul óriási buktát tálaltak fel neki…

Annak idején futurisztikus formája miatt is népszerű volt

A kár tovább gyűrűzik

Érdemes néhány szóban beszélni az ilyen csalók által okozott további gazdasági, erkölcsi károkra is. Itt van mindjárt a tisztességes járműkereskedők azonnali versenyhátránya. Gondoljuk át, ez az autó is ilyen rendszerben kezdte volna második életét. Megfelelő állapothoz, megfelelő ár társult. A laikus használtautó vásárló pedig mit lát? A márkakereskedés lehúzós, mert közel ugyanolyan áron árul háromszoros futásteljesítményű autót. Hová megy ezután vásárolni? A murvás, gazzal felvert kereskedőhöz, akinél „ugyanaz” a kocsi sokkal olcsóbb. Aha, elsőre…

Folytassuk a károsultak sorát! A jármű előbb-utóbb komolyabb meghibásodások miatt javításra fog szorulni. Az a vevő, aki már a vásárláskor sem a tényeket tartotta szem előtt, csak az árakat figyelte, nyilván nem fogja tudni kifizetni a tisztességes javítócégek által elvégzett munkát. Inkább elmegy egy, az adófizetést, munkaerő bejelentést elkerülő, a környezetvédelmi szabályokat teljesen zárójelben kezelő, tovább megyek, a tudatlanság nyugalmában működő szürkésfekete autójavító vállalkozáshoz, ahol aztán az olcsó megoldás hosszútávon mégis drágává lesz, sőt semmiféle jogos garanciát sem adnak elvégzett munkára.

Összefoglalva

Egyrészt egy csalónak köszönhetően van egy márkából kiábrándult, csúnyán rászedett, csalódott használtautó vásárló, aki csak rövid ideig örülhet az illúziójának, hogy mekkora üzletet csinált. Van egy márkakereskedés, akinek nyilvánvalóan nem tesz jót, hogy a környéken híre megy, hogy egy Peugeot 200.000 km-t sem megy el hibamentesen. Nézzünk még rá Állam bácsira is. Kieső ÁFA-bevételek, erősödő illegális szektor, csökkenő foglalkoztatás és még nyomozniuk kell az adófizetők pénzén a csalók után. De egy ember azért ürül. Bizony, ahogyan a dolgok állnak, aki meghamisította a kijelzett értéket, és ezzel együtt elkavarta az eddigi karbantartásokat is tartalmazó szervizkönyvet, az az ember most boldog, mert egy kis ügyeskedéssel keresett 4-500 ezer forintot.

Sokszor zárom azzal a hasonló témájú cikkeket, hogy ami túl olcsónak tűnik, az minimum gyanús. Aki használt kocsit vesz, az mozgasson meg minden követ mielőtt bevásárol, mert az ilyen ügyletek után tényleg csak egyvalaki jár jól. Nem tudjuk, hogy a nyomozás hoz-e, és ha igen, milyen eredményt, de a nagy kérdés, hogy meddig örülhetnek még kis hazánk ügyeskedői?