Még jóval a Mesél a Taxi sorozat ötletét megelőzően egyik éjszaka taxit hívtam, hogy hazamenjek. Megérkezett az autó, beszálltam és indultunk is. A műszerfalra egy nagyképernyős tablet volt erősítve, de azon nem a navigáció futott, hanem a régi Budapestet ábrázoló képek voltak láthatóak egymás után. Hamar kiderült, hogy alkalmi sofőröm szenvedélyes főváros rajongó, de nem csak szereti a várost, hanem ápolja is annak történelmét. A megbeszélt helyszínen percre pontosan jelent meg, ez sem lehet véletlen, mint ahogyan a helyszínválasztás sem volt az, de ne szaladjunk ennyire előre.

NÉVJEGY

Senki sem taxisnak születik

Múlt heti riportalanyommal meglepő hasonlóságot mutatnak a korai esztendők. András tősgyökeres VIII. kerületi lakos. Ott született, oda járt gimnáziumba és a mai napig is ott lakik. A főiskola nem nyerte el a tetszését, inkább az ELTE TTK-ra iratkozott be. Egy elbukott vizsga után ettől elment a kedve – ma már látja: sértődés helyett többet kellett volna tanulni. Volt, ahogy volt, András dolgozni kezdett. 1975-től teherautó sofőr lett. Nagy kedvvel említi fel egyik kedvenc régi magyar filmemet, Zsombolyai János Kenguru című alkotását, amely akkoriban sok fiatal fiút terelt a gépkocsivezetés, mint szakma irányába. Ezen kívül egyik barátja akkor már szakmabeli volt, és csak jókat mesélt erről az életről.

Gálffy László színművész, mint Kenguru 1975-ben (ZIL-t vezetve az áhított Volvo helyett)

Benzines ZIL-el járt, amelynek 45 literes fogyasztása volt. Hát igen, a V8, az V8, és akár 120-al is ment a dömper. András meg is említette, hogy a rendőrök is csak a piros lámpánál érték utol…

A teherautót az anyagbeszerzés váltotta a kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál (IKV), amely már előreléptetésnek számított. Bár a cégnél jól is érezte magát, jól is keresett, egy idő után új kihívások felé fordult.

28 évesen alapított családot, gyakorlatilag ekkor lett taxis. A várost már remekül ismerte, mert édesapjától kapott Verhovina kismotorján András bejárta Budapestet. A motor amúgy a Riga egy továbbfejlesztett változata volt, ezen már nem volt laza a lánc.  Egy ideig párhuzamosan ment az anyagbeszerzés és a taxizás, majd előbbi idővel kikopott.

…egy trabantom volt és azt valahogyan, ráfizetéssel sikerült elcserélnem egy gyönyörű szép ezerötös piros zsigulira…

24 éve egy csapatban

1990-től dolgozik a City csapatában. Kezdetben délutános, estés műszakot vállalt, de az idők során ez lassacskán átalakult éjszakai műszakká. András véleménye szerint ez az az időszak, amikor a legtöbb fuvart lehet teljesíteni. Minden este 6-kor áll ki autójával és éjjel egyig fuvaroz.

Elmaradhatatlan klasszikus póz

Este hattól nyolcig a munkából valamiért hazasietők, illetve később a színházlátogatók , illetve „bedobunk egy sört” típusú szórakozók kérnek autót. Éjjel egyig pedig főképpen a mulatozók taxiznak.

A lottónyeremény

Édesapjának négyese volt a lottón, András búcsút vett a Zsigulitól és valamiért a Wartburg mellett döntött. A rendszerváltás után azonban gyakorlatilag kimondták a kétüzemű autók halálos ítéletét. Ekkor egy Opel Ascona (B) következett, majd a keserű emlékű Opel Omegát említi, ami a komplett motorgenerált követő második héten végleg megadta magát. Ekkor vette első Octavia-ját. Az 1.6-os benzines gép szeretnivaló kis járgány volt, 5 évet szolgált András alatt. Mostani autóját 10 éve hajtja.

A társ

A Skoda Octavia 1.9 TD típusú taxi egy évtized alatt több mint 450 ezer kilométert tett meg, természetesen nagy részét a fővárosban. Az új rendelet miatt hamarosan búcsúzni kényszerül tőle, de eladni nem tervezi, megbízhatósága miatt szeretné a családban tartani.

Társak

András autója is minden törődést megkap. Az Octavia futóművét dicséri a legjobban gazdája. A kopó-forgó alkatrészek, illetve a motorolaj és a szűrők cseréjén kívül szinte semmilyen nagyobb javításra nem kellett vinni a Skodát. Aktuális problémaként a hűtőfolyadék szivárgását említi. Mint minden autósnak, András fejében is az elképzelhető legrosszabb lehetőség, a hengerfej meghibásodás merült fel. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem erről van szó, csupán a hűtőfolyadék kiegyenlítő tartályának egyik csőcsonkja fáradt el. A tartály cseréjével meg is oldódott a probléma.

Simán meglesz a félmillió km

A manuális váltós autók rákfenéjét most sem tudtuk megkerülni. A gyári kettős tömegű lendítőkerék 200.000 km-nél szállt el, az új alkatrész beszerelésére viszont éppen rosszkor került sor. A karácsonyi ünnepek előtt jártunk és a saját szerviz nem ért rá. Egy sokkal drágább szervizbe kellett vinni az autót, de ha egy taxis az ünnepek alatt nem dolgozik – na, az lett volna csak az igazán drága mulattság…

A karosszéria masszivitásáról ódákat zengett: Hátulról egy Renault ütközött az autójának. A tükörből a vétkes fél autója döbbenetes látványt nyújtott, gyakorlatilag nem volt eleje. Kiszállt és várta a katasztrófaélményt saját autóján. Csodálkozva vette tudomásul, hogy szinte semmi baja nem esett a vészhárítónak. Véleménye szerint ez a lökhárító mögött található csillapító elemeknek is köszönhető. Egyébként András nem tud felidézni 30 éves taxis múltjából olyan esetet, amikor sajáthibás balesete lett volna.

Itt-ott kopott már, de jól bírja a kiképzést

Kérdésemre, hogy mi lesz a következő autó, hezitálás nélkül kapom a választ: Az új Octavia. Azon még gondolkodik, hogy melyik motorfajtát válassza, hiszen taxiként 2018-tól már csak az EURO5 besorolású járművek működhetnek. Döntését nagyban befolyásolja másik vállalkozásának sikeressége is.

Ilyen is volt Budapest

A város iránti rajongása nem szimpla érdeklődés, hanem informatikus fiával (szintén András) együttműködve létrehozták az Ilyen is volt Budapest című weblapot, amelyen tematizálva, több ezernyi kép és a hozzájuk kapcsolódó információk találhatók meg. A régi fotók gyűjtését maga kezdte el, ma már ismerősök, utasok és kollégák küldik neki tucatszám a leveleket.

A bevezetőben említett táblagép sem véletlenül van felszerelve. Az utóbbi jelentősebb fejlesztés eredményeképpen a gépen futó program ma már úgy működik, hogy a GPS jelek alapján jelenít meg képeket a taxi utasai számára. Az ablakon kinézve látható a mai város, a képernyő segítségével pedig megjelenik a táj korabeli kinézete. A program ötlete fiától származik.

A Népligeti helyszín több ok miatt is fontos részét képezi András életének. Egyrészt a sport miatt, ugyanis a focizás mellett a ligetben fut rendszeresen, másrészt ide járt gimnáziumba, harmadrészt itt található egy szobor, amelynek történetét olyan kedvvel és átéléssel mesélte, mintha csak Ő maga készítette volna a műalkotást.

A program a közelben lévő nevezetességekről vetít archív képeket az utasoknak: a képernyőn és a háttérben ugyanaz az épület

Tinódi Lantos Sebestyén egészalakos szobra 1907-től 1955-ig állt az akkori Nemzeti Színház előtt. Ez a tér 1918-ban kapta a Blaha Luzja tér nevet, majd 1926-ban itt adták át a Corvin Áruházat.  A metróépítés során a teret átalakították, a szobor átkerült a Népligetbe. Honlapján éppen ma tervez közzétenni egy olyan archív felvételt, amelyen a szobor eredeti helyén látható. Megtudom azt is, hogy igazi ritkaságnak számít az ilyen felvétel. Megkér, hogy készítsünk egy fotót, ahogyan a talapzaton ül.

Éppen Tinódi szobráról készül egy fotó megjelentetésére

Egy bónusz sztori

Mikor érdekes taxis történetek iránt érdeklődtem, rövid, de annál frappánsabb sztorik követték egymást.

Belváros, a rendelés a Szent István körútra szólt. Az érkező idős hölgy beszállt, András megkérdezte, hová viheti.

Hát maga a taxis, ezt magának kell tudni!

Eltartott egy darabig, amíg Andrásnak leesett a tantusz, hogy valami nincsen rendben a nénivel, végül a család érkezett a néniért, aki természetesen nem is akart sehová sem utazni...

A másik történet három nagydarab, kigyúrt utasához kapcsolódik. A történet előtt megemlíti, hogy sokáig komolyan foglalkozott testépítéssel. A legnagyobb termetű utas marad a kocsiban, de fizetni valamiért ő sem akart. Egy hirtelen mozdulattal még a kiszállás előtt megragadta utasa karját, hogy nyomatékosítsa: valakinek fizetni is kell. Ő lepődött meg a legjobban, hogy a nálánál kétszer nagyobb utasa megszeppenve húzta elő a pénztárcáját.

Mindig az utolsó a legjobb

Két férfi, egy nő kombinációban szálltak be utasai. Hátra egy párocska, előre egy fiatal srác, akiről hamar kiderült, hogy inkább a fiúkat szereti. Ezt egy-két gyengéd mozdulattal András tudomására is hozta, amire egy határozott felszólítás volt a válasz. Ami ezután következett, azon végül az egész autó nevetett: :)

Jujj, de durva vagy mucikám!

A fotózás után búcsút intettünk egymásnak, és pontban 6 órakor András megkötötte a nyakkendőjét és szolgálatba állt. Köszönjük a riportot, további balesetmentes munkát kívánunk!