Rovatunkban számos sofőrrel volt és lesz is szerencsénk beszélni, ezúttal a szakma egy másik szemszögét szerettük volna megvizsgálni, kitérve néhány aktualitásra. Alanyom az a személy, aki előbb tudja meg földrajzi helyzetünket és kívánt úti célunkat, mint maga a taxis. Neki kell kihámoznia, hogy az általunk említett Petőfi utca alapján az ötödik vagy a tizenötödik kerületből indulnánk-e, és már küldi is értünk a hintót. Ismerik a város minden zugát és konstans kapcsolatban állnak több száz taxissal egyszerre. 

Gyula egy fiatal közgazdász szakember, aki egyetemi évei alatt diszpécserként dolgozott az egyik fővárosi társaságnál. A szakma láthatatlan oldalának megismerése végett bemutatta nekem, hogyan is működik a hálózat. Az egyszerűbb áttekintés kedvéért vegyük úgy, hogy két oldala van a rendszernek: egy input és egy output. A bemeneti oldalon a „telefonos kolléga” felveszi a rendelést a rendszerbe, amit URH-n egy diszpécser továbbít a hálózat felé, míg valaki lecsap a fuvarra. Alanyomnak volt szerencséje mindkét oldalt megismerni és saját bevallása szerint is egy kettősség jellemzi ezeket a szerepköröket: fontos a monotonitás elviselése, de folyamatos koncentrációt igényel a feladat. Meglepő volt számomra, hogy egy társaság call center feladatait normál időszakban képes ellátni 5-6 ember, míg egy húzósabb hétvégére vagy szilveszterre akár meg is duplázódik a létszám.

Éppen Gyula diszpécseri korszaka alatt, vagyis 2008 és 2012 között ment végbe egy frissülés a szakmában. Számos társaság kezdett el alkalmazni főiskolásokat és egyetemistákat, hiszen ők elég részletesen ismerték a várost és kiemelten az éjszakai életet ahhoz, hogy érdemben helyt tudjanak állni. Interjúnk alatt nosztalgikus visszaemlékezés fogta el Gyulát, látszott rajta, hogy szívesen gondol életének erre az időszakára. Természetesen nem volt könnyű összeegyeztetni a tizenkét órás éjszakai műszakokat a tanulmányokkal. Míg nappal általában a padot koptatta, éjszaka és hétvégén is dolgozott, így a szabadidő és a magánélet gyakran háttérbe szorult. Mégis derűsen tekint vissza a a korszakra, sok jó baráti és szakmai kapcsolatot szerzett itt. Voltak visszatérő celeb és közszereplő ügyfeleik, énekesnők vagy épp divattervezők, akikkel időközben jó viszonyba is került.

A betanulás állítása szerint könnyen ment. Budapest alapos ismeretével és jó reflexekkel már két hét alatt ügyesen bele lehet jönni a munkába, a megfelelő protokollok betanulása után. Munka közben is rengeteg hasznosítható ismeretet lehetett szerezni, megismerni új helyeket a fővárosban. Kérdeztem Gyulát az autós tapasztalatairól: számára az Octaviak és a Lacettik tetszettek a legjobban és ezekkel általában az ügyfelek is elégedettek voltak. Kedvenc sofőrje azonban egy aranyszínű Mercedest hajtott, számára ez lett az igazi vérbeli ’Taxi’.

A teljes kép megismerése végett kíváncsi voltam a rossz benyomásaira. Ennek a szakmának megvannak az árnyoldalai és veszélyei. Az átverések mindennaposak, amikor a megrendelt autó kiérkezésekor az ügyfélnek hűlt helye, vagy éppen a taxis előtt száll fel az éjszakai buszra. Az ilyen esetek sajnos mindig benne vannak a pakliban, idővel azonban meg lehet tanulni valamilyen szinten ráérezni az ilyen hívásokra, melyek sajnos egyedül a sofőröknek okoznak kárt. Ezért van, hogy ha valaki a peremkerületekbe rendel taxit, a társaságok az átlagnál alaposabban próbálnak megbizonyosodni a fuvar igényének valódiságáról és az ügyfél pozíciójáról, hiszen senkinek sem hiányzik egy potyaút Rákoskeresztúrra, miközben a körúton hemzsegnek az utazni vágyók.

Az egyik legértékesebb erő a szakmában az az összetartás, ami gyakran társaságok fölött is átível. Nem egyszer volt már olyan helyzet, amikor az egyik társaság sofőrjét megkárosították vagy az autót rongálták, de hírláncot elindítva sikerült elkapni a tetteseket a konkurens vállalatok kollégáinak segítségével, még aznap. Ha a cégek között ilyen erős a kapcsolat, társaságon belül ez természetesen még fokozottabban jelen van. Elmesélte nekem Gyula, hogyan mentette meg egy diszpécser az egyik sofőr életét, akit éppen fuvar során támadtak meg késsel. A súlyosan sebesült kolléga még éppen le tudott adni alig hallható vészjelzéseket, de a diszpécser lélekjelenlétének köszönhetően a mentők hamar kiérkeztek és meg tudták menteni életét. Az ilyen pozitív példák egy életre szóló kötödéseket hoznak létre emberek közt.

Habár tetszett neki a szakmai közeg, Gyula nem szeretett volna hosszabb távon itt maradni, mert állítása szerint ez nem egy könnyű iparág. Beszéltünk az aktualitásokról is és kiderült, hogy Gyula pozitívnak tartja a közösségi fuvarozást, hiszen manapság egyre kevesebb ember engedheti meg magának a taxizást. Míg régebben magas üzemanyagárak mellett alacsony díjakért dolgoztak a taxisok, ma az olló egy kicsit összébb zárt: jelenleg az egységes, magasabb díjakért dolgoznak alacsonyabb üzemanyagárak mellett. Ennek természetes velejárója a közösségi megoldások megjelenése, melyekről már cikkünkben is olvashatott. A mostani helyzet az, hogy a taxisok a közigazgatási szervek segítségével próbálják visszaszorítani ezeknek a szervezeteknek a működését, ám ez koránt sem egyszerű. Rengeteg érv szól az olcsóbb fuvarozás mellett, de természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szakmai közeg kevésbé rugalmasabb képviselőinek az érdekei se sérüljenek.