Biztosan sokan emlékeznek még a Jetson család szórakoztató történeteire. A Hanna-Barbera által fémjelezett rajzfilmsorozat mára a megvalósult utópia. Bár a szomszédos bolygóra még nem ruccanunk át szombat esti lázra, de érintőképernyőnk, számtalan robotunk és repülő autónk már van, pedig az epizódok mindezt csak 2062-re jósolták. Olyan lelemények is vannak benne, mint a felhőréteg fölé húzható ház, ha a lakók éppen napsütésre vágynak. Ami viszont még ebben sincs, az az esőpanel.

Az esőpanel egy innovatív koncepció, amely követi a fotovoltaikus panelek szerkezetét, de az utóbbiakkal ellentétben a napfény helyett az eső kihasználásával termel energiát. Néhány éve még lehetetlennek tűnt az esőpanelek megvalósítása már csak hatásfokuk miatt is, de a közelmúltban néhány tudós úgy döntött, hogy megváltoztatja a megközelítést a vízenergia gyűjtésére.

Az esőcseppeket általában nem használják ki, hanem inkább természetesnek veszik. A valóságban azonban rejtett kincset képviselnek az esésük által adott mozgási (kinetikus) energia és az elektrosztatikus energia miatt, amely akkor nyilvánul meg, amikor szilárd felületekkel érintkeznek. Ennek az erőforrásnak a kiaknázása fontos szerepet játszik a tudományos kutatás területén.

Az esőpanelek innovatív technológiája nagyon hatékony lehet az energia maximalizálása szempontjából például az esős évszakkal jellemzett régiókban, de fontosak lehetnek azok a területek is, ahol kisebb intenzitású, de rendszeres a csapadék, vagy azok, ahol gyakoriak a ködös napok. Esőpaneleket lehet elhelyezni épületek és gyárak tetején. Ez a stratégia a lehető legtöbbet hozná ki a városi környezetben rendelkezésre álló területekből és ezáltal jelentősen hozzájárulna a megújuló energia előállításához.

Forrás: casaegiardino.it