Szerző: Heimer György

E jól bevált stratégia mentén az idei divatfazon a hangzatos Resolute (eltökélt) nevet viseli, ismét tanúsítva, hogy a Mini formatervezői nagyon tudják, hogyan lehet újra meg újra elkábítani, többletkiadásra csábítani a prémiumos kiskocsiért rajongó vásárlóközönségét.

Az „Eltökélt” prémium a prémiumban. E különkiadás modelljei mind méregzöld színűek, fehér tetőfényezéssel. A karosszérián mindenféle apró csicsák, így többi között a kör alakú fényszórók és a hűtőrács keretei, a kilincsek, sőt még az üzemanyagsapka is bronzszínben pompázik. Az apró kiegészítő szerelvények sora, köztük a kerékjárati ívek mögötti oldalsó irányjelzők, a fekete könnyűfém keréktárcsák, a spéci hűtőrács-lamellák, légbeömlők harmonikusan összepasszolnak, a dizájnfilozófia szerint dinamizmust, sportosságot kell sugallniuk. Bent az utastérben tovább folytatódik az agilis kivitel, igényes anyagokkal, így például a műbőr-textil huzatú sportülések, a finom tapintású, nappa-bőrrel bevont sportkormány és mindenféle apró látványos díszvarrás, színárnyalat turbózza az exkluzív hatást. A Resolute edition ugyanakkor belesimul a Mini immár klasszikus dizájn egészébe. Vagyis a műszerfal látványát továbbra is uralja az ős Miniből eredeztetett nagy kör alakú kijelző (amelyben ma már az információs-szórakoztató szolgáltatások érhetők el), továbbá a pilótaállásra hajazó billenő kapcsolósor, amely ugyancsak egyfajta védjegy a Mini formavilágában. Viszont a vezető előtti műszerfalon – a hagyományos analóg mérőórák helyett – a már néhány évvel ezelőtt bevezetett fekete, téglalap alakú digitális kijelzőn jelennek meg a kocsi üzemadatai, és a széleken lekerekített panel látványán az sem ront, hogy a kormány, az állíthatóság ellenére, „belelóghat” a mellesleg nem éppen tű éles felbontású kijelzőbe.

Amúgy a Resolute hozza a márka értékeit. Ez a Mini, éppen úgy, mint a „normál” kivitelűek, kicsi, kényelmetlen és…élményszámba megy vezetni. Az elöl ülőknek még csak hagyján, úgy ahogy befészkelődhetnek, de a hátsó fertályra még az ötajtós változatban is mutatvány ki-beszállni a szűk üléssorra, a lábhely pedig még előretolt első ülések esetén is kalodányi. De ez mit sem számít a Mini hívek szemében. A kisautó megy, mint a golyó, cikázik a városi közlekedés dzsungelében, futóműve beton kemény, vezetője pedig úgy érezheti magát, mintha „lent, az úttest felett ül”. Tényleg igaz a reklámjaiban gyakorta elsütött hasonlat: gokartként száguld, talpon marad, még sebesen bevett kanyarokban is. Mindez kicsit szakmaiabban megfogalmazva azt jelenti, hogy például a Cooper S jelű változatban a BMW-től átemelt 1998 köbcentis benzinmotor 178 lóerős, átlagfogyasztása 6,2 liter, az ezer kiló körüli négykerekű 7 másodperc alatt fenn van százon, a gyárilag megadott végsebesség 200 km/óra felett mozog, s persze az extraként hozzá rendelhető duplagangos Steptronic automata sebességváltó is béemvésen kapcsolgat az egyes fokozatok között.

Ám a Mini nem olcsó mulatság. Az 5 ajtós Mini Cooper S 8,860 millió forint alapáron startol, a Resolute kivitel pedig önmagában véve több mint 1,464 milliót kóstál. És ebben még messze nincsen benne minden, a luxusmárkákkal vetekedő extrák hosszú listájából bőven lehet válogatni, így az ár felszaladhat akár 14 millió fölé is. Csak mutatóba: a már említett Steptronic automataváltó 665 ezer, a motorosan mozgatható üvegtető 332 ezer, a ledes, adaptív fényszórók 332 ezer, a Harman Kardon hifi 266 ezer, a vezetést segítő csomag több mint 565 ezer, míg az ötéves szerviz 348 ezer forintba kerül. Megéri? Az eladási statisztikák arról tanúskodnak, hogy minden ki van találva: a pénzes vevőkör – nem egyszer fiatalkori Mini nosztalgiából – hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni, díjazzák a formatervezési bravúrokat is.