A négy különleges modell közül a legfeltűnőbb talán a kék Barquette, amely eredetileg 203 kabrióként látta meg a napvilágot, majd Paul Barbier autóversenyző kérésére teljesen új ruhát kapott. A karosszériát a tehetséges Roger Tunesi tervezte, a stílusát pedig a Bugattik és a DB sportautók inspirálták. A karosszéria alumíniumból készült, és mindössze 45 kilogrammot nyomott – amennyivel könnyebb lett, annyival gyorsabb is. A kis kék csoda nemcsak a francia hegyekben, hanem a legendás Mille Miglia futamon is bizonyított 1957-ben. A versenysportos múlt, a hiánytalan dokumentáció és a hibátlan állapot miatt az Aguttes szakértői 90 és 120 ezer euró közé becsülték az értékét.

A második tétel az 1954-es Peugeot 203 Calès, amelyet az avatatlan megfigyelők első pillantásra Ferrarinak vagy Maseratinak néznek. Jacques Calès pilóta és szerelő építette, Henri Rignault karosszériatervező pedig olasz ihletésű formát rajzolt neki. A vörös fényezést egykor fekete csík hangsúlyozta – ez mára eltűnt, de a szenvedélyes hangulat megmaradt. A könnyű autócska motorja 1460 cm³-es, négyhengeres, dupla Solex karburátorral, Darl’Mat kipufogórendszerrel, amelynek hangzására a szakértők csak annyit mondtak: „zenei élmény”. Az árverés előtt 70 és 90 ezer euróra taksálták az értékét – nem is rossz, ha figyelembe vesszük, hogy ez a Peugeot a hatvanas évek olasz sportautóinak hangulatát idézi meg.

A harmadik különlegesség a Peugeot 203 Martin kupé, amely 1953-ban született, és csupán egyetlen példány maradt belőle a világon. Alkotója, a pilóta és mérnök Eugène Martin saját műhelyében dolgozott rajta, sőt, a projektet később a híres Salmson 2300 S megalkotásának főpróbájaként tartják számon.

Martin alaposan átdolgozta az alapokat: leültette a karosszériát, sportfutóművet szerelt alá, és a motort három karburátorral látta el – a harmadikat kissé eltolva építette be, hogy elférjen. Az elegáns fehér kupé egyszerre sugároz francia kifinomultságot és sportos szellemű mérnöki kreativitást.

A negyedik autó a legendás Émile Darl’Mat műhelyéből származik. A párizsi mester a háború után átdolgozta a széria 203-ast: hét centivel alacsonyabban húzta meg a tetővonalat, nem kevesebb, mint 14 centivel lejjebb ültette a karosszériát, és új, kecses vonalú csomagtartófedelet rajzolt. Mindezt megkoronázta egy amerikai stílusú hűtőráccsal és a részben burkolt hátsó kerekekkel. A motorháztető alatt Nardi ikerkarburátoros, 1.5 literes blokk dolgozik 90 lóerővel – azaz több mint kétszer annyival, mint az eredeti modellé. Belül vörös bőr, ritka „Taupin” műszerfal fogad minket, valamint az az érzés, hogy ez nem is egy régi 203-as, hanem egy, a korát jócskán megelőző luxus sportlimuzin. Az árverési becslés 60 és 80 ezer euró közé tette az értékét.