Routh KisKacsa                                                                                             A szerző felvételei

Robotautók száguldoztak a BME Q épületének aulájában, igaz, mindössze negyven centiméter hosszúak, mert hogy modellek. A Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéke által meghirdetett derbire az MSc képzésben résztvevő villamosmérnök és mechatronikus hallgatók építettek önállóan közlekedő járműveket. A Robonaut futamra 17 csapat nevezett, a félszáz hallgató feladata volt az eredetileg rádió távirányítású modellautók átépítése. Az önállóan tájékozódó autók versenyében a pontos pályakövetés mellett számított az idő is, vagyis a gyorsaság plusz pontokat jelentett.

A rajt után tilos a külső segítség         

Igazi mesterképzés

Ahogy a Formula Student sorozatot, úgy az egyetemisták robotautó-versenyét is azonos célok motiválták. Ahogy Dr Tevesz Gábor docens, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánhelyettese az Autószektornak elmondta, a verseny tovább javítja a fiatalok elhelyezkedési esélyeit, mert már az elméleti képzés idején sikerül gyakorlati tapasztalatokat szerezniük egy olyan műfajban, amelyben egyébként is vadásszák a mérnököket, ráadásul egy nagyon gyorsan fejlődő és nagy jövő előtt álló ágazatban. A verseny célja, hogy a mesterképzésen résztvevő hallgatók gyakorlati tudása is gazdagodjon, a feladatok teljesítéséhez komolyan el kell mélyedni a mikrokontrollerek világában, az irányítástechnika, a nyomtatott áramkörök, valamint a programozás rejtelmeiben.

A tudás gyarapítása és a gyakorlati tapasztalatok mellett egyéb haszna is van a versenyen való részvételnek, mert a maximális pontszám 40 százalékát elérő csapatok tagjainál a vizsgákon is honorálják az 500-600 munkaórányi teljesítményt, ráadásul a felszedett tudásanyagú hallgatók igen csak keresettek a munkaerőpiacon, ahol egyébként keresettek a villamosmérnökök és informatikusok.

Magától is jól választ

Kellett némi zsebpénz is

Az idei RobonAUT versenyre nevezett tizenhét csapatból az ügyességi és gyorsasági kvalifikáció után tizenegy jutott döntőbe. A 3-5 fős csapatok indulásnak távirányítós villanyautót, mikroprocesszort és ötvenezer forintnyi készpénzt kaptak, ezekből kellett robotautót építeniük. A szenzorok és a rengeteg tudás mellett még sok más is kellett, amit saját készletből, vagy zsebpénzből kiegészíthettek a hallgatók.

A pálya elrendezését és vonalvezetését csak a verseny napján ismerhették meg a csapatok. de elemei, a szlalomozás, parkolás, helyes irányba fordulás egy forgóasztalon, gyalogos csirke átengedése zebrán, határátkelőn való áthaladás már a selejtezőn is szerepeltek. Dallos Györgyi, a BME kommunikációs vezetője elmondta, hogy verseny közben semmilyen kommunikáció nem volt megengedett a robot és a külvilág között. A fordulók között lehetőség volt a robotok szoftverének módosítására, valamint a szenzorok kalibrálására a napszaknak megfelelő fényekhez és a pálya színéhez. Az idei verseny újdonsága volt, hogy az autókra szerelt kamerákkal a nézők valós időben tudták követni az eseményeket a robotok szemszögéből is.

Vigyázni kell a zebrán ide-oda sétálgató csibére

Sok próba után kitűnő előadás

A győzelmet a ZserNYÁK csapat szerezte meg, második lett a nevében is Második helyezett csapat, aztán a Don Rükverc következett. A hatvannégy ponttal nyerő ZserNYÁK csapat tagjai - Enyedi Róbert, Sántha Levente Márk és Tóth Miklós - már a felkészüléskor vezettek, mert a többieket megelőzve kezdtek a robotautó építésébe, a hardver és a szoftver fejlesztésébe, így a selejtezőkre már csak az algoritmusok hangolása maradt. A trió szerint ezért sikerült jól az előadás.