Az Opel Dakar Team több mint húsz éve járja a világ különböző sivatagjait, s sikereit többek között remek szervizcsapatának is köszönheti. Az Africa Race-en 11. helyen végző Szalay Balázs, Bunkoczi László kettőst ezúttal Őri Péter, Kecskés István és Bokros Sándor kísérte el a versenyre a szervizkamionnal. A vezető szerelő Őri Péter vallott a nehézségekről.

A kezdet szerviz-szempontból finoman fogalmazva is stresszes lehetett…

Az volt – vallotta be Őri Péter, az Opel Dakar Team vezetõ szerelője. Szerencsére nem mindennapi, hogy rögtön a rajt napján gond van a kocsival. Még egy métert sem ment versenyben, éppen csak a kikötő felé tartottunk a monacói rajt után, amikor elment a hatodik sebességi fokozat a váltóból. Szerencsére a Mokka kibírta az első afrikai táborig, és ott kicseréltük a váltót. Attól kezdve viszont nem volt különösebb gondunk – szerviz-szempontból minden a tervek szerint alakult. Kivéve persze a kardán-törést, ami sajnos negatívan befolyásolta a versenyünket – de egy ilyen probléma nem kalkulálható előre…

Mennyit tudtak aludni?

Ebből a szempontból ez szokatlanul normális verseny volt: egyetlenegyszer kellett hajnalig dolgoznunk, a többi napon éjfélkor általában már be tudtuk fejezni a munkát. Persze, ez annak is köszönhető, hogy Balázsék mindig időben beértek a táborba.

Mi volt a legnehezebb feladat?

Talán a váltócsere az első táborhelyen. Azért is, mert miután kicseréltük, nem maradt tartalék, úgyhogy meg kellett javítani azt, amit kivettünk. Márpedig a váltójavítás a sivatagban életveszélyes, hiszen állandóan fúj a szél, és hordja a homokot – ilyen körülmények között pedig fogaskerekeket és tűgörgős csapágyakat szerelni eléggé kockázatos művelet… De muszáj volt megtenni, hiszen tartalék váltó nélkül nem lehetünk a sivatagban.

Az autó hogy bírta a 6500 kilométeres versenytávot?

Egy teljes szervizre persze szükség lesz, de összességében teljesen normális kopások és elhasználódások vannak csak a Mokkán.

Melyik alkatrészből fogyott a legtöbb?

Levegőszűrőt biztonsági okokból minden nap cseréltünk, ami pedig az alkatrészeket illeti: a marokkói sziklás, köves pályák „rosszvoltából” alsó trapézból fogyott a legjobb – ötöt cseréltünk.

Adott extra feladatot, hogy hosszú idő után újra versenyben volt a csapat kamionja?

Az első napokban Darázsiéknak is volt gondjuk: hátsó laprugót kellett cserélni, ráadásul nem volt tartalék, úgyhogy ott helyben kellett megoldani a pótlást. Szinte csodával határos módon találtunk méretben azonos laprugókat az egyik marokkói faluban, és abból raktunk össze egy köteget. A kamiont alapvetően Darázsi és Szalai tartotta rendben, de ha úgy alakult, besegítettünk egymásnak – mi a laprugó-, ők a váltócserébe.