Sokmindenből létezik soros és párhuzamos, diagnosztikai módszerekből is. Soros diagnosztikáról akkor beszélünk, ha nem közvetlen egy-egy részegységet mérünk, hanem a diagnosztikai porton keresztül olvasunk feldolgozott jeleket és hibaüzeneteket. A modern autókban az elektromos berendezések és „intelligens” alkatrészek, jeladók, beavatkozók száma sokszáz lehet, melyből következik, hogy legalább 40, de prémium szegmensben akár 150-200 számítógép is található a járműben. Minden számítógép saját diagnosztikai kiértékelő szoftverrel, vagyis önfelügyelettel van kiegészítve, így a hibás működésről hibaüzenet küld a központi egységnek, az pedig a hiba súlyától és hatásaitól függően értesítheti a járművezetőt a műszerfali ikonok segítségével.

A műszerfali kijelzés általában hiányos információt közöl. Ennek több oka van: egyrészt a járművezetőt nem tekintik kellően képzettnek ahhoz, hogy saját döntéseket hozzon a hibakód alapján, másrészt a gyártónak gazdasági érdeke, hogy ezeket az információkat busás összegért külön értékesítsék, így az autón elérhető árrésen felül további bevételre tehetnek szert.

A szervizek helyzetét nehezíti, hogy a gyártók nem egységes kódrendszert használnak. Az EOBD-szabványnak köszönhetően az emisszió-releváns hibakódokat egységes kódokkal kell ellátni, így azok könnyen hozzáférhetőek, kiolvashatók. A legtöbb olcsó műszer tudása ezen kódok kiolvasásáig és törléséig terjed.

A műhelyeknek fejlesztett többmárkás diagnosztikai műszerek általában nem képesek minden gyári funkciót pótolni, de a legtöbb szervizművelet elvégezhető a segítségükkel. Képesek kilvasni a generikus hibakódokat, ismerik a gyártóspecifikus hibák jelentését, és képesek élőadatot olvasni, ami azt jelenti, hogy a szenzorok feldolgozott jeleit 1-2 mp-es gyakorisággal tudja kiolvasni.

A soros diagnosztika előnye, hogy rögtön a hiba feltételezett hibáját mutatja, nem szükséges a teljes rendszert vagy a szenzorok jeleit pontosan ismerni. A gyári és a legjobb többmárkás műszerek nem csak a tényleges értékeket tudják mutatni, hanem az adott üzemi körülmények között szokásos, jó működés közbeni értékeket (referencia-értékeket) is megmondják, így könnyítve a hiba megállapítását.

A párhuzamos diagnosztika során közvetlenül az alkatrészeket vizsgáljuk működés közben. Ehhez használhatunk oszcilloszkópot vagy multimétert. Ilyenkor szükséges a kapcsolási rajz ismerete, valamint a részletes elektronikai leírása a vizsgálni kívánt alkatrésznek, hogy megfelelően tudjuk ellenőrizni annak működési jellemzőit.

A párhuzamos diagnosztika kifejezetten előnyös, ha sporadikus hibával találkozunk, vagyis olyan problémával, mely csak időszakosan jön elő. Általában mire a szervizbe érünk, a hiba elmúlik, hazafele úton pedig ismét előjön.

A soros diagnosztika válasza a sporadikus hibákra a távdiagnosztika, ami mobilhálózat segítségével képes a járműből kiolvasott adatokat a szervizbe továbbítani, így a hiba megjelenésekor rögtön kikérhetjük szerelőnk véleményét a hiba súlyosságáról, és segítséget kapunk eldönteni, hogy az autóval tovább haladhatunk-e.

A gyakorlatban a soros és párhuzamos diagnosztika nem egymást kizáró lehetőség, hanem egymást segítő, együtt alkalmazandó módszer. Nem csoda, hogy vannak olyan műszerek, melyekbe a soros diagnosztikára alkalmas műszer, a multiméter és az oszcilloszkóp egy egységet alkot.