Szerencsére, az esetek nagy többségében a legtöbb kisebb ütközésben csak az autók külső burkolati elemei sérülnek meg. Lekoccoljuk a lökhárítót, szűk mélygarázsokban lehorzsoljuk a tükröt, vagy behorpad a sárvédő, az ajtó. Kedden már olvashattunk arról, hogy ha nem érben „törik” egy elem, akkor azt egy ügyes kezű karosszériás ki tudja egyengetni, aztán a fényező szinte új elemet varázsol belőle. De mi történik akkor, hogy ha a baj nagy, a pénztárca pedig kicsi? Hát ilyenkor jön az a művelet, amire a javítós szakmának több szinonímája is van: gányolás, hókányolás, és hadd ne soroljam tovább.

Ebből roncsból autó lesz, akárki meglássa!

Ezt cserélni kellett volna

Maradjunk továbbra is a héjelemeknél, hiszen ez az, ami a legszembeötlőbb. Nincs az súlyos törés, amit ne lehetne kilakatolni, de akinek nincsen pénze a cseredarabra, annak arra sincs, hogy megfizesse a szakmunkás túlóráját, így hát marad a sufnituning. A nem megfelelően visszaalakított elemen hullámokat látunk, de olyanokat ám, mint amilyeneket a Balaton vetett a keddi viharban.

A Passat első ajtaja akár a cunami

Ezeken az elemeken a 0,2-0,4 milliméteres, elfogadhatónak mondható rétegvastagság helyett nem ritkán mérek 2000 mikron (2 mm) feletti értékeket. Az elemet alkotó lemez merevsége, és a felvitt kiegyenlítő elem (gitt) merevsége egymástól eltérő, ráadásul másképpen reagálnak a hőre – a fémlemez hőtágulása nagyobb. Ezért idővel, ahogyan a hideg-meleg időszakok váltják egymást, a fém és kiegyenlítő réteg elválik egymástól és a „szép” szín lehullik, mint a vakolat – mert hogy az is!

Nem csak a hőmérsékletváltozás hoz ilyen sérüléseket, de a rezgések és az olyan deformációk is, amit a sima fém elem még „ki tudna rugózni”. A felhordott gitt réteg ugyanis merev, mint a fagyott kutya lába, ezért az, rugózás helyett azonnal reped, törik. Így járt az előző képen bemutatott ajtóhoz tartozó motorháztető is.

Több mint két és fél milliméter gitt és az óhatatlan berepedés

Előbb vagy utóbb ez a jelenség vár minden szakszerűtlenül javított kocsira, pedig közvetlenül a javítás után a megtévesztésig hasonlít egy új elemre. Ennyit arról, hogy mennyivel rosszabb így a kocsi.

Mennyivel ér kevesebbet

Ha egy autót már javítani kellett, akkor az veszít valamennyit az értékéből. Ezt akkor a legkönnyebb belátni, hogy ha elénk tesznek két ugyanolyan kocsit, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az egyiket már fényezték korábban, a másikat meg még nem. Nyilván mindenki azt választaná, amelyik még nem járt a festőkamrában. A járművek szakértői érték megállapításában is létezik értékcsökkenés, méghozzá kétféle. Az egyik a forgalmi értékcsökkenés, amelyet az előzőek már meg is magyaráztunk, vagyis egy javított autót nehezebb eladni, mint egy eredetit, vagy ha nem is olyan nehéz, nem várhatunk érte annyit. De létezik egy másik fogalom, amelyet műszaki értékcsökkenésnek nevezünk. Ennek annyi a lényege, hogy a kocsi a javítás után már nem ugyanazt a műszaki színvonalat képviseli, mint ahogyan a gyárból kijött. Ennek jó példája mondjuk egy alvázelem, vagy küszöb sérülése. Ezeket az elemeket a gyárban speciálisan védik a rozsdásodástól. Olyan különleges eljárásokkal dolgoznak ott, amivel semmilyen javítóműhely (egyes esetekben még a márkaszervizek sem) rendelkeznek. Ezért a javítás után már nem lesz annyira ellenálló az elem a rozsdával szemben. Tehát hiába minden igyekezet, a javított elem egy idő után meg fogja magát mutatni...

Akkor mennyi az annyi?

Az értékcsökkenés számítására összetett metódusokat és bazi nagy táblázatokat alkottak meg. Nekünk most elég, ha annyit tudunk, hogy az egyik, legelterjedtebb elmélet szerint az értékvesztés arányban áll az autó javításkori értékével és korával, illetve azzal az összeggel, amit a javításba feccölünk. Az értékvesztést általában a gép 6 éves koráig vesszük figyelembe.

Fontos azért elmondani, hogy ha a javításkor hajlandóak vagyunk megfizeti a szakszerűség árát, akkor azt vissza is kapjuk egyrészt a tartósabb minőségben, másrészt az eladáskor sem tudnak majd belekötni semmibe.

Összetörték a verdát, le kell nyelnem az értékcsökkenést?

Nem! Amennyiben a kocsi nem túl öreg, és a javítási technológia ezt indokolja, akkor a biztosító ki kell, hogy fizesse ezt is, hiszen a tulajdonos ezt a kárt is elszenvedte. Igaz, ez a kár legtöbbször csak akkor realizálódik, amikor eladósorba kerül a családi batár.

Mi ebből a tanulság?

A korábbi károk tehát fontosak az eladáskor, de talán még fontosabbak vételkor. Ezért ha használt autó vásárlás előtt állunk, akkor mindenképpen szerezzünk magunk mellé valakit, aki minél több információval lát el bennünket, így később kevesebb meglepetésre számíthatunk.