Nagy bajban lenne kedves régi ismerősöm, F., ha a lakása környékén is bevezették volna a kötelező 45 fokos parkolási rendet. F. negyvenes üzletasszony, húsz éve vezet, de még mindig attól tart, hogy ha hátrafelé mozdul vele az autó, égszakadás-földindulás, valamibe beleszánt. Az is igaz, hogy manapság olyan szűkre vágják a kocsik hátsó ablakait, hogy azokhoz képest az egri vár lőrései panorámaablakok.

 

F. nem áll egyedül idegenkedésével a hátramenet használatával kapcsolatban. És nem csak a hölgyek ódzkodnak, ha szűk helyre, ahogy mondják, cipőkanállal, netán járdázva kell besuvasztani a járgányt úgy, hogy ne okozzon kárt a környékbeli tereptárgyakban. Ifjú koromban elszörnyedve hallgattam Nyugat-Európában autózó ismerősömtől, hogy Párizsban üresben és kézifék nélkül kell leparkolni a kocsikat, hogy a helyet kereső kollégák odébb taszíthassák egy kicsit, ha nem férnek be elsőre. Itthon nem terjedt el ez a bajtársias módi, annál inkább az, hogy a parkolási sérülésekről nem veszünk tudomást - már ha mi okoztuk. Elszenvedőként óbégathatunk, de sok értelme annak sincs.

 

Persze szó nincs arról, hogy lehetetlenség lenne baj nélkül és egyből beparkolni akárhová. Hogy boldogulnak akkor a buszvezetők, vagy a pótkocsis kamionok sofőrjei? No de az, tetszik, nem tetszik, mégis csak egy külön szakma.

 

A tolatástól ódzkodóknak azonban nem kell már sokáig ódzkodniuk. Az autógyárak hosszú évekkel ezelőtt kifejlesztették, és mostanában már egyre olcsóbb pénzért - mondjuk egy klíma áráért - utánunk hajítják a parkolási asszisztens nevű fedélzeti elektronikát. Ezek a csodamasinák nemcsak a saját és a környező többi autó helyzetét, no meg a kormány állását figyelik, hanem el is tekerik a volánt a megfelelő helyzetbe. A vezetőnek nincs más dolga, mint sebességet választani, gázt adni, és fékezni a távolságmérő elektronika csipogását követve. 

 

De lesz ez még egyszerűbb is. Az egyik prémiumgyártó reklámfilmjében az autós az irodaház elé érve kiszáll, és megveregeti a jószág farát, mondván: Parkolj! (Persze lehet hogy csak egy gombot nyom meg távirányítón.) A jármű pedig behajt a parkolóház labirintusába, okosan megkeresi a kijelölt helyét, beparkol. A munkaidő végeztével a gazdi kilép a járdára, "Lábhoz!" gombot nyom, mire a szörnyeteg feléled, és megkeresi parancsolóját.

 

Persze lehet, hogy eltelik még egy kis idő, amíg a legtöbb családi autót felszerelik efféle szuper intelligens parkolási segéddel. Addig, kedves F., kedves mindannyian, fél lábon is kibírjuk, de akár meg is tanulhatunk tisztességen tolatni.