Az előző részben alapvetően a vezérműszíjak élettartamával és szükséges csereperiódusával foglalkoztunk. Jelen cikkünkben az olajban futó szíjakat vesszük górcső alá, mivel egyértelműen növekvő tendenciát mutat az alkalmazásuk.

A 2012-ben bemutatott Ford EcoBoost motor rengeteg újítást hozott, nem is csoda, hogy sorozatban többször is az év motorjának választották. Az egyik érdekessége az olajban futó vezérműszíj volt, melynek csereperiódusát a motoréval megegyezőnek mondták, vagyis 240 ezer km-ben határozták meg. Ez azt jelenti, hogy élettartam szempontjából az olajban futó szíjak felveszik a versenyt a láncokkal, ráadásul az erős üvegszálas kordnak köszönhetően a nyúlási hajlamuk is kisebb, így kisebb eséllyel fognak problémát okozni az élettartamuk során. Az aramid szövetet pedig kopásálló bevonattal látják el, hogy a fogak élettartamát növeljék. Ez az eljárás a szárazon futó vezérműszíjaknál már bizonyított.

A szíjak egyetlen hátránya a láncokkal szemben, hogy ugyanakkora terhelés esetén szélesebb szíjakat kell alkalmazni, így a motor hossza megnő 5-10 mm-rel, ami a manapság tapasztalható túlzsúfolt motortereket még zsúfoltabbá teszi, a motor előállítási költségeit pedig megnöveli. Ennek kiküszöbölésére már nem szabályos kör alakú szíjtárcsákat alkalmaznak, hanem a motorban jelentkező terhelésingadozásnak megfelelően különböző ívekből szerkesztik össze a profilját. Ezzel az eljárással mintegy 30%-kal csökkenthető a szíj szélessége, ami közelíti a láncok szélességét.

A súrlódás tekintetében egyértelmű a szíjak előnye. A főtengelyen mért súrlódási nyomatéka a szíjhajtásnak mintegy 0,6 Nm-rel kisebb, mint a láncnak, így a jelenleg alkalmazott menetcikluson 2 g/km CO₂ kibocsátás spórolható meg.

Összegzésképp az alábbi táblázatban összegyűjtöttük a szíj- és lánchajtások tulajdonságait. A feltételezések szerint az előnyei miatt a szíjhajtások szélesebb körű elterjedése valószínű.

*Jelölések: – gyenge; O elfogadható; + jó; ++ nagyon jó