- Csillám, ezer éve! Mizujs veled?

- Dubajban jártam, Misitől kaptam az utat. Ő nem tudott velem jönni, annyi a munkája.

- Mesélj! Milyen volt? De ki ez a Misi?

- Várj egy percet, keresnek a másikon, visszacsörgök, 1 perc!

- No, itt vagyok!

- Misi?

- Semmi komoly. Dögös negyvenes pasi, a cég ügyvédje. Pár hónapja kavarunk. Úgy rendesen belém zúgott. Persze nős, van vagy három gyereke. Hajtja a csajokat, ez se fog nála sokáig tartani.

- Mennyi ideig voltál kint?

- Tíz nap volt. Fél napokra rózsaszín taxit béreltem, nők vezetik és csak nők szállhatnak be, jókat beszélgettem a sofőrrel, indiai származású volt. A fiatal dubaji nők sportkocsikban száguldoznak. Őket női oktatók tanítják és vizsgáztatják.

- A taxizás biztonságos?

- Teljesen. De annyira vadul vezetnek, hogy rájuk kell szólni, hogy lassítsanak. Az utak olyan simák, mint a pingpongasztal, spontán gyorsulási versenyeket rendeznek.

- Olvastam egy cikket...egy fiatal szaúdi nő azért kampányol, hogy legyen joguk a nőknek autót vezetni. Már jó húsz évvel ezelőtt tüntettek azért, hogy saját autójukat maguk vezethessék, ne csak sofőrjük, férjük vagy fiuk segítségével használhassák. A kormány erre hivatalos tilalmat vezetett be. Szegény nők, szinte semmit sem tehetnek a férjük vagy a családjuk engedélye nélkül.

- Dubajban már másképp mennek a dolgok, szerencsére.

- Nem féltél odakint egyedül? Az a sok villogó szemű arab! Nem molesztáltak?

- Kevésbé rámenősek, mint az olaszok vagy a spanyolok. Strandoltam is a kijelölt napokon. Dubajban a nők simán sétálhatnak férfiak nélkül, buszon is utazhatnak, vannak nekik fenntartott helyek, nem úgy, mint más arab országokban. Itt sokkal emancipáltabb már minden, érezhető mindenütt.

- És éjszaka? A szállodában maradtál?

- Kószáltam a forgalmasabb utcákon. Teljes biztonságban éreztem magam éjszaka is. Találkoztam más szingli európai nőkkel is. Egyre többen utazgatunk egyedül, ez olyan jó! Dubajban büszkék rá, hogy megvédenek bennünket. Kemény büntetést kapnak az erőszakoskodó vadállatok, ez erős visszatartó erő.

- Volt valami kalandod?

- A szállodában, nem is egy! Majd személyesen elmondom. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy annyira hihetetlen hely! Csak az zavart egy kicsit, hogy a kivágott nyári ruháimat csak kendőkkel viselhettem, és miniben sem járhattam. De nem akartam kitenni magam a zaklató tekinteteknek. Elvittem azt a két virágos maxiszoknyát, tudod, amit tőled kaptam, az útra vettem szolid blúzokat. A mélyen dekoltált trikóimat otthon hagytam. Mintha nem is én lettem volna! De megérte, nagy kaland Dubaj.

- Motorcsónakot is vezettél?

- Terveztem, hogy motorcsónakot bérelek, tudod, mennyire imádom vezetni, de lebeszéltek róla. Azt mondták, nem ismerem a vízmélységeket. Pedig a rámenős dubajiak úgy hasítanak a csatornákon át egyik parttól a másikig. Végül befizettem egy hajóútra...nem bántam meg. De én csak mondom, mondom...Mártikám, mesélj te is!

- Tudod, én csak szeptemberben megyek el szabira, Szicíliába készülök. Két szingli kolléganőmmel befizettünk egy társasútra.

- Pasik?

- Három napja dobtam ki Ferit. Nagyon elszemtelenedett. De mesélj még, olyan jó hallgatni!

- Metróztam is, nagy élmény volt. A nőknek és gyerekeknek fenntartott kocsiban utaztam, csillogott-villogott, de elég zsúfolt volt. Mikor egy férfi véletlenül betévedt, az asszonyok ellentmondást nem tűrően tessékelték ki.

- Azt olvastam, van külön első osztály…

- A Gold Class-ban valódi bőrülések vannak. A metró hol a föld felett megy, néha alá bújik, tiszta hullámvasút. Szédítő a kilátás! Városnéző programnak is szuper.

- Mikor megyünk el táncolni? Kíváncsi vagyok a szaftos részletekre…

- Jövő péntek? De pasik nélkül, jó?

- Csörgök csütörtökön, s lefixáljuk: hol, mikor!

- Puszi, Mártikám, örülök, hogy beszéltünk!

- Puszi, Csillám, legyen csodás napod!

Tóth Manci