Az első Francia Grand Prix versenyek alapítója Gordon Bennett, amerikai milliomos volt. A futamok 1903-ra a legrangosabb európai versenyek egyikévé váltak, amelyek célja az autóipar fejlesztésének ösztönzése volt a sport által.

A gyakori balesetek miatt szigorú szabályokat hoztak. Az Automobile Club de France (ACF) javaslata szerint korlátozták a nevezések számát az országok autóipari súlyának arányában. Franciaország tizenöt, Németország és Nagy-Britannia hat, a többi ország – Olaszország, Svájc, Belgium, Ausztria és az Egyesült Államok – pedig három-három autóval vehetett részt. A javaslat heves vitát váltott ki főleg az USA és Nagy-Britannia részéről, tiltakozásukat demonstrálva nem is vettek részt a versenyen. Előírták a maximális 30 l/100 km-es fogyasztást, az autók súlya nem lehetett több 1000 kg-nál.

1906-ban az Auto Club de France egy háromszög alakú, 103 kilométeres pályát jelölt ki Le Mans, La Ferté-Bernard és a délkeleti sarokban Saint-Calais városok között. Június 26-án és 27-én megrendezte az első "nagydíjat". Kétszer hat kört, összesen 1.238 kilométert kellett teljesíteni.

A nevezők az európai autóipar csúcsát képviselték. A brittek elzárkóztak a versenytől, mert a francia autók demonstrációjának tekintették.

A gumiabroncs volt a versenygépek egyik gyenge pontja. Az autókon még tömör és tömlős gumikat egyaránt használtak, amelyek jó esetben 100 kilométert futottak. Talán mai szemmel meglepő a tömör gumi választása, de mellette szólt a defektbiztos tulajdonság a szennyezett utak miatt. A gépek a biztonság elemi jegyeivel sem rendelkeztek. A manőverezés komoly fizikai erőkifejtéssel járt. Nem volt szervórásegítés a kormányzáshoz, nem volt szélvédő, természetesen nyoma sem volt a biztonsági övnek, a váltó nem volt szinkronizált, időnként recsegés kísérte a fokozatváltást. Ehhez jött a gyenge fékrendszer (csak a hátsó kereket fékezték, amely egy mai autó kézifékének hatását sem érte el), az eszeveszett száguldás s emiatt a versenyzők állandó életveszélyben voltak. A versenyek voltak az autó fejlesztésének boszorkánykonyhái.

Előkészületek

Az útfelületen az akkoriban jellemző szennyeződés volt, így teljes hosszában kátrányt hordtak fel. Kisebb településeket elkerülő, ideiglenes fa deszka utakat építettek.

A szervezők – a borsos árú belépőjegyek ellenére - mintegy 250-300 ezer látogatóra számítottak. A módosabbakat szállodákban szállásolták el, a többség sátrakban töltötte az éjszakát. A rajt-célvonal Montfort közelében volt, ahol mintegy 2000 néző befogadására alkalmas lelátót építettek. A fogadóirodák Szisz Ferenc nyerési esélyét 1:200-ra becsülték és szinte csak a magyar nézők és a Renault fanatikusok fogadtak a győzelmére. Tíz fős orvoscsoport készült a sérülések ellátására. A kocsikon a vezető mellett a szerelő ülhetett, csak ők közreműködhettek a műszaki hibák elhárításában.

A széria RENAULT típust alaposan felturbózták. Méretes, 12.986 cm³-es motort kapott, amely 8 LE helyett elképesztő 90 LE-t teljesített az alapmodellhez képest. A hátsó kerekeket kardántengely hajtotta differenciálmű nélkül, amit a kis nyomtáv tett lehetővé és a pályán csak három élesebb kanyar volt. A döntést a súlycsökkentés is indokolta. Csak a hátsó kerekeket fékezték. A szörnyeteg képes volt 150 km/órás sebesség elérésére. A külső és a belső gumit, - akár 3-5 perces előnnyel rendkívül  gyorsan lehetett cserélni a Michelin gumigyár újításának köszönhetően.

4. Ábra: RENAULT AK 1906 MŰSZAKI ADATAI

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!