Nem csak úgy nézett ki, mint egy egzotikus olasz szupersportkocsi, de a turbós verziók képesek voltak úgy is menni. A 3S-GTE kódnevű kétliteres, négyhengeres turbómotor japán belpiacra gyártott, 245 lóerős verziójával a kis Toyota 5,4 másodperc alatt volt képes 0-60 mérföld/h-ra (97 km/h-ra) gyorsulni, vagyis csak 0,2 másodperccel maradt el a szintén 1989-ben bemutatott, 3,4 literes, 300 lóerős V8-assal hajtott Ferrari 348 TS idejétől.

Persze az európai piacon kapható szívómotoros MR2-esek valamivel lassabbak voltak, de a közvetlen irányíthatóság, az agilis viselkedés és a jó úttartás azokat is jellemezte. Természetesen mindig vannak olyan tulajdonosok, akik nem elégednek meg a gyári motor teljesítményével, és többre vágynak. A képeken látható, jobbkormányos, ezüstszínű angol MR2-esbe például a gyári Toyota erőforrás helyett egy K20-as Honda turbómotort szereltek be, amelyet akár 9500-es fordulatszámig is el lehet forgatni.

Hogy megtudja, pontosan mire képes az alaposan felpumpált idegen szív, Owen, a tulajdonos elvitte az optikai tuningtól teljesen mentes, ezért igazi sleepernek számító MR2-esét egy fékpados teljesítménymérésre, ami végre tiszta vizet öntött a pohárba. Már visszafogott, 1,1 baros töltőnyomással tekintélyes 517 lóerőt mért a gép. Amikor a nyomást feltekerték a maximális 2,2 barra, és az üzemanyaghoz egy kis metanolt is kevertek, a csúcsteljesítmény elérte a 687 lóerőt 9300-as fordulatszámnál, gázelvételkor pedig lángokat lövellt a középen kivezetett kipufogó.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!