Szeretnéd megtudni, hogyan vigyáz gyermekedre Tóbiás és Balambér? Több mint 20.000 szülő már tudja, hogyan tanítsa meg gyermekének játékosan a tudatos és biztonságos közlekedés alapjait. A Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai című hangoskönyv az izgalmas mesék mellett, a játszva tanulásról szól! Akár az autóban, akár lefekvés előtt esti meseként hallgatva, a két kutyakölyök történetein keresztül a közlekedés alapvető szabályai elevenednek meg.

Az Országos Balesetmegelőzési Bizottság és az Autós Nagykoalíció ajánlásával készült hangoskönyv interaktív kifestőt is tartalmaz, melynek segítségével a mesék legérdekesebb jeleneteit színezhetik ki a gyerekek.

>>> A teljes hangoskönyv itt rendelhető meg! <<<

Tóbiás és Balambér mai tanácsa:

Múlt héten azzal foglalkoztunk, hogy hogyan készítsük fel gyermekünket az önálló közlekedésre és odáig jutottunk, hogy mire ügyeljünk busszal való utazás előtt és utazás közben.

Most néhány példa, hogy mire ügyeljenek utazás után:

• a legtöbb baleset a buszról való leszállás közben történik (bokaficam, stb.), tehát csak óvatosan, nem rohanunk sehova
• ha át kell kelni az út másik oldalára, akkor ezt lehetőleg az után tegyük, miután a busz elment a megállóból, így nem annak takarásából kell kilépnie a gyermeknek
• szinte minden buszmegálló közelében van zebra, a gyermeket szoktassuk rá, hogy minden esetben ezt használja, és ebben példát is mutassunk neki(k)!

Az előző részben javasoltuk, hogy ha van üres hely üljünk le, mert úgy biztonságosabb, nézzük, hogyan cselekszik Tóbiás!

Részlet a meséből:

- Hogy te milyen rendes kis kutyakölyök vagy, Tóbiás! – mondta elismerően Flórián, a farkas, és még egy hatalmas mosolyt villantott Tóbiásra. Tóbiásnak ismét eszébe jutott, hogy mintha már halotta volna valahol ezt a történetet a kosárkával, kaláccsal, borocskával, Nagymamával, farkassal, de nem volt ideje tovább gondolkodni, mert hirtelen meglátott egy üres helyet az ablak mellett, és gyorsan leült, hogy nézelődhessen.

A következő buszmegállóban két új utas várakozott: Béla bácsi, az öreg teknőc; és Roland, a rókafiú. Tóbiás nem nagyon örült annak, hogy találkozni fog Rolanddal. Roland volt a legrendetlenebb kisállat az egész Városban. Sohasem viselkedett illedelmesen, hangosan beszélt, és csúfolta a kisebbeket. A busz megállt a buszmegállóban, Flórián, a farkas kinyitotta az ajtót. Béla bácsi, az öreg teknőc lassan, nagyon lassan megpróbált volna felkapaszkodni a busz lépcsőjén, de Roland, a rókafiú – ahelyett, hogy segített volna neki, szinte félrelökte az öreg teknőcöt, hogy hamarabb feljusson a buszra. Ráadásul nem is köszönt Flóriánnak, a buszsofőrnek! Micsoda illetlenség! Ahogy Roland elhaladt Tóbiás ülése mellett, gúnyosan odaszólt neki:

- Na, mi van, Tóbiás? Kosárka, kalácska, borocska? Hát mi vagy te, Tóbiás? Te vagy Piroska? Há-há-há!!!!! – csúfolódott a rókafiú, és hangosan kinevette Tóbiást.

Tóbiásnak most jutott eszébe, hogy hát innen volt olyan ismerős a helyzet: Piroska is kosárkában vitt bort és kalácsot a nagymamájának a mesében! És ő is találkozott egy farkassal – de persze Flóriánnak, a buszsofőrnek nyilván esze ágában sincs megenni őt és a Nagymamát… Tóbiás nagyot sóhajtott: micsoda neveletlen rókafiú ez a Roland… Mindig csak csúfolódik… Sőt még arra is gondolt, hogy ha egy szép napon már nem kis kutyakölyök lesz, hanem okos nagykutya, bizony egyszer jól megugatja majd ezt a szemtelen Rolandot…

- Ejnye-bejnye, irgum-burgum… Hova ilyen sietős? Mindig csak ez a rohangálás… - dohogott Béla bácsi, az öreg teknőc, aki még mindig fölfelé kapaszkodott a busz lépcsőjén. A teknőcök egyébként is lassan mozognak, hát még az ilyen öreg teknőcök, mint Béla bácsi.

A busz elindult, de Béla bácsinak már nem jutott hely – az utolsó üres ülésre Roland vetette rá magát, kényelmesen elhelyezkedett, és rágógumiját rágcsálva kibámult az ablakon. Az öreg teknőc szétnézett, de senki nem adta át neki a helyét. Ekkor Tóbiásnak eszébe jutott, mit tanított neki az Édesanyja: „Tiszteld az idősebbeket, Tóbiás. Mindig engedd őket előre, segíts nekik, ha szükségük van rá, és a buszon add át nekik a helyed. A te kis fiatal kutyakölyök-mancsocskáid sokkal jobban bírják az álldogálást!” Ekkor a busz hirtelen nagyot kanyarodott, és Béla bácsi, az öreg teknőc alig bírta elkapni a kapaszkodót, majdnem hanyatt esett. Tóbiás nem tétovázott, felpattant az ülésről, és így szólt:

- Tessék csak leülni ide, Béla bácsi! Az én fiatal kutyakölyök-mancsocskáim sokkal jobban bírják az álldogálást!

Az öreg teknőc hálásan nézett Tóbiásra:

- Köszönöm szépen. Milyen jól nevelt kölyköcske vagy te, Tóbiás! Büszke lehet rád az Édesanyád!

Tóbiás mosolyogva kihúzta magát. Hát igen. Ő még csak egy kicsi kutyakölyök, de igyekszik minél többet tanulni erről a nagyvilágról, hogy büszkék legyenek rá a szülei, és hogy egyszer, egy szép napon okos nagykutya lehessen belőle.

A következő megálló már az Almafa utca volt. Itt lakott Tóbiás nagymamája. Tóbiás megnyomta a gombot, ezzel jelezve, hogy le akar szállni.

- További jó utazást, Béla bácsi, én itt most leszállok. Viszontlátásra! – köszönt el illedelmesen Tóbiás.

>>> A teljes hangoskönyv itt rendelhető meg! <<<