Az orf.at cikke. Képernyőfotó

50 évvel ezelőtt Stockholm megnyitotta a kommunista diktatúra első nyugati nagykövetségét. Gazdasági ügyletekkel is megkísérelték a közeledést: Phenjan hamarosan 1000 Volvót rendelt Svédországból, de fizetés soha nem történt. A szovjet diplomaták a puccsot „a történelem legnagyobb autólopásának” minősítették. Svédország ma is barátságos fizetési emlékeztetőket küld Észak-Koreának.

A gazdaságilag teljesen elszigetelt Észak-Koreában alig van magánszemélynek saját autója. Más országokból érkező autók ritkán lépik át a határt – és ha átlépnének, megfizethetetlenek lennének az átlagos lakosság számára.

Észak-Korea maga is gyárt autókat: a Pyeonghwa Motors egy dél-koreai székhelyű vegyes vállalat, amelynek gyárai Észak-Koreában vannak. Északra azonban szinte kizárólag katonai járműveket szánnak. Pedig jó néhány Volvo 144 Sedan közlekedik Phenjanban.

Különleges kapcsolatok

Ez összefügg azzal a diplomáciai úttörő szereppel, amelyet Svédország évtizedek óta betöltött. Ez volt az első nyugati ország, amely diplomáciai kapcsolatot ápolt Észak-Koreával, az első nyugati nagykövetség pedig Phenjanban nyílt meg 1975-ben. Több mint 25 éven át Svédország volt az egyetlen ország, amely képviselteti magát a kommunista rezsimben.

"Az 1973-as Volvo szűk kanyarokban száguld, és mind az öt sávot átszövi" - idézte az NPR Urban Lehner amerikai újságírót, aki az 1980-as években járt Észak-Koreában. "Egy másik országban ez öngyilkosság lenne, de Észak-Koreában olyan kevés autó közlekedik az autópályákon, hogy ez is megengedhető."

A Volvo 1000 darabot leszállított, pénz azóta sem láttak.

Már akkor hallott pletykákat arról, hogy a Volvo itt veszteséget termelt. „Viccelődtünk, hogy lopott autókkal közlekedünk” – mondta akkor Lehner.

Emlékeztetők évtizedek óta

A svédek számára a számítás valójában sosem jött be: a reménybeli skandinávokkal folytatott kereskedelem hirtelen véget ért, mert Észak-Korea soha nem fizetett az importért. Elmúltak a fizetési határidők, felhalmozódtak a tartozások és a kamatok. Phenjan túlbecsülte, hogy képes versenyezni a nyugati piacokon, vagy akár felzárkózni azokhoz. A gazdaság két évtizeddel a háború után újra összeomlott.

A Greek Reporter jelentése szerint az eredetileg 600 millió svéd korona (körülbelül 55 millió euró) fizetendő összeg az autókért és a svéd ipari exportért. Az évek során az adóssághegy 298 millió euróra nőtt.

Stockholm pedig továbbra is emlékeztetőket küld Phenjannak. A fizetési kockázatra garanciát vállaló Svéd Exporthitel Ügynökség (EKN) szerint ez az évek során eltérő gyakorisággal fordult elő: "Egyes esetekben az EKN visszaigazolást kapott, más esetekben nem érkezett válasz. Volt, hogy gyakrabban küldtek emlékeztetőket, például félévente. Ez jelenleg nem így van, de a követelések továbbra is fennállnak" - mondta az EKN az ORF.at kérdésére.

Forrás: X

A skandináv ország diplomáciai és pénzügyi szempontból ma is különösen aktív Észak-Koreában: Svédország a humanitárius segélyek egyik legnagyobb adományozója a többszörösen éhínséggel fenyegetett országban. Svédország 1995 óta az USA kvázi reprezentatív, „védő hatalma” is.

Nagy remény az üzletben

Az 1970-es években Svédország gazdaságilag is közelebb akart kerülni; sok vállalat még csábító jövőbeli piacot is látott, és felsorakozott, hogy áruit a Távol-Keletre exportálja. A phenjani nagy ipari kiállításon az akkori elektrotechnikai cég, az ASEA, a Kockums hajógyár és a Volvo is a képviselők között szerepelt.

Ennek eredményeként sok volt az export is: „Észak-Korea akkoriban nem állt olyan rosszul” – magyarázta Jonathan D. Pollack Ázsia-szakértő, a Brookings Institution munkatársa az NPR amerikai műsorszolgáltatónak. "A koreai háború után a gazdaság újjáépült, Észak-Korea működőképes ipari állammá vált, amely még mindig erősen függött a segélyektől, de olyan körülmények között, amelyek nem tűntek rossz választásnak."

„Minden autónak megvan az útja önmagához”

A svéd autóvezető Volvo is örült egy jelentős észak-koreai megrendelésnek: 1000 144-es modellnek kellett átutaznia a fél földkerekséget.

Az akkori Volvók még most is áthajtanak Phenjanon. Az autókat azonban egyre nehezebb karbantartani, mert ritka a pótalkatrész, és valószínűleg csak csempészettel hozzák be az országba.

Legalábbis 2014-ben a járművek még majdnem olyanok voltak, mint az újak – mondta Tor Rauden Källstigen svéd fotós akkor a Newsweek amerikai magazinnak: „Sok Volvo szolgálta ki a kicsi, de nagyon jelenlévő taxiflottát Phenjanban” – mondta. „Azt hiszem, soha nem ültem ilyen régi autóban, még otthon, Svédországban sem.” Legutóbb, 2016-ban, az észak-koreai svéd nagykövetség egy 1974-ben épített autó képét tette közzé az X online platformon, amelyen ez állt: „Még mindig erős”.

A 144-es nagyon tágas, hatalmas csomagtérrel rendelkező autó volt. Emellett a Volvo 144 számos új biztonsági jellemzővel jelent meg. Egyrészt elöl és hátul is energiaelnyelő gyűrődőzónákat tartalmazott, valamint különleges fékrendszerrel volt ellátva, amelyben mindegyik fékkör három kereket kezelt. Mind a négy kerék tárcsaféket kapott. Az utastér nem tartalmazott kiálló részeket, és a vezető, illetve az első ülés utasa számára biztonsági öv volt felszerelve.

Technikai adatok

Modell: 144

Gyártási időszak: 1966–1974

Darabszám: 523808

Felépítmény: négyajtós limuzin.

Motor: négyhengeres, soros, felülszelepelt, 1778 cm3, 84,14×80 mm, 75 vagy 90 LE, illetve 1986 cm3, 88,9×80 mm, többféle teljesítményű változatban.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, négyfokozatú kézi váltó elektromos kapcsolású gyorsmeneti (overdrive) fokozattal vagy háromfokozatú automata váltó.

Fékrendszer: Hidraulikus, tárcsafék mind a négy keréken.

Méretek: Teljes hossz: 464 cm, tengelytáv: 260 cm.

Forrás: veteranvolvo.hu