A válság előtt az öt legnagyobb piacot tekintve (Németország, Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország, Spanyolország) valahol 30 és 55% közötti arányt képviseltek a vállalati vásárlások az összes eladást tekintve. Olaszországban volt a legkisebb a kereslet, míg Németország és az Egyesült Királyság kereskedői és importőrei számára több mint az eladások felét adták.

A 2008-as válság mindezt borította, egyik évről a másikra mind az 5 nagy piacon komoly legalább 10%-os visszaesés történt, sőt, Németországban 20%-kal esett vissza a vállalati és vásárlások aránya. Ahogy a válság elmúlt, úgy indult újra a kereslet, ami az utóbbi 10 évben folyamatosan nőtt. Németország az óriási visszaesést gyors növekedéssel kompenzálta, így mára az ott eladott autók 65%-a vállalatokhoz vagy más, nem privát vásárlókhoz kerül.

Így jutottunk oda, hogy mára mind az öt piacon megnőtt a nem magánszemélyek által vásárolt autók aránya, a legalacsonyabb az olasz eredmény 44%-al, míg a németek 65%-os aránya kiemelkedik a mezőnyből.

De mit is értünk nem magánszemélyes vásárlás alatt? Fontos megjegyezni, hogy például a kiállított autók, vagy éppen a gyártó saját flottája is ide tartozik, ráadásul komoly arányt képvisel. Az Egyesült Királyságban 19%-ot jelentenek ezek az autók, míg Németországban 29%-ot adják a “gyártók saját vásárlásai”.

Egészen meglepő, hogy a konkrét vállalati vásárlások nagyjából hasonló számokat produkálnak. Olaszországban 25%-ot adnak ezek, míg Németországban 36%-ot, vagyis kevesebbet, mint a gyártók vásárlásai.

És hogy mindez mit jelent konkrét számokként kifejezve? A sereghajtó Spanyolországban 400.000 darab autót vásároltak nem magánszemélyek, míg a listát Németország vezeti, körülbelül 1,2 millió eladott autóval. Ezek a számok egyébként az Egyesült Királyság kivételével mindenhol folyamatosan növekednek, de az utóbbi két évbe ahogy az ottani regisztrációk visszaestek, úgy csökkent a vállalatok által vásárolt autók száma is.

Érdekesség, hogy a vállalatok a válság óta inkább választani valamilyen tartós bérleti vagy lízingkonstrukciót. Németországban az autók fele így kerül értékesítésre, de a többi országban is 40% körüli az arány, ami mindenhol legalább 10%-os növekedést jelent a válságot megelőző évhez képest.