Szerző: Heimer György

A Microlino limitált sorozatú Pioneer változata 999 számozott példányból áll, a vevők „Atlantis Blue” vagy „Torino Aluminium” színek közül választhatnak. Az ülés lehet szarvas-, vagy műbőr, továbbá extra benne a hordozható Bluetooth hangszóró és a napfénytető is. A Pioneer elektromos, akkucsomagja 10,5 kWh, ami 177 kilométer hatótávot tesz lehetővé, az e-motor teljesítménye 12,5 kW (16,8 lóerő), így maximálisan 90 km/óra sebességre lehet felgyorsítani a városi cikázásra szánt emissziómentes törpét. A Microlinóba – ugyanúgy, mint a mintául szolgált Isettába – elől, a kocsi teljes szélességben felnyíló ajtón át lehet be- és kiszállni. A sofőr és a mitfárer mögötti raktér a jármű parányi méretei ellenére (hossz: 2519, szélesség: 1473, magasság 1501 mm) 230 liter, vagyis a csomagtartóba – cég fogalmazásával élve – három sörös rekesz is bepakolható. Ennél bizonyára lényegesebb, hogy a Pioneer 12500 euró ellenében már megrendelhető, a cég közleménye szerint ugyanannyiba kerül, mint az előszériát követő sorozatgyártás alapmodellje.

A Microlino a motorkerékpár és az autó sajátos keveréke, mondhatni a hetven évvel ezelőtti Isetta reinkarnált villanyos változata. A mókás külsejű pöttöm egy invenciózus svájci, bizonyos Wim Ouboter fejéből pattant ki, aki mellesleg többféle e-hajtású közlekedési alkalmatosságot is kiötölt, s két fiával együtt még a kilencszázkilencvenes évek végén megalapította Micro Mobility Systems nevű vállalkozását. A Microlino kopírozza a kilencszázötvenes-, hatvanas évek kultikus törpéjének, a BMW Isettának buborékformáját, de a svájci utód már a mai autótechnika színvonalán áll. Karosszériája könnyűfém alumínium, elől az ajtó megerősített acélból készül, a hajtáslánc pedig elektromos. A cég honlapjának (www.microlino-car.com) tanúsága szerint a négykerekű csöppség háromféle akkupakkal kerül forgalomba, a harmadik negyedévtől elérhető „csúcsmodell” 5 másodperc alatt van fent ötvenen, a kiautózható távolság 230 kilométer, a 14 kWh-ás akkupakk pedig háztartási konnektorba dugva 4 óra alatt feltölthető. A kisautó világítása led-es, az elején és hátulján teljes szélességben végigfutó fénycsík is segít feldobni a vidám, tojásdad külsőt. Bent az utastérben műszerezettsége minimalista, az ajtó felnyitásakor a kormánymű fixállásban marad, szemben az Isettáéval, amelyben a kormányszerkezet együtt mozog a felnyíló ajtóval.

Mindemellett hosszú, kanyargós út vezetett odáig, hogy most tavasszal az olasz Cecomp ipari cégcsoport torinói üzemében végül beindult a termelés. A Microlino első tanulmánymodelljét még 2016-ban, a genfi autószalonban mutatták be, s rögvest sikert aratott. Ezt követően a Micro Mobility Systems tárgyalásokba kezdett a német Artega céggel a Microlino gyártásáról, de az ígéretes üzlet éveken át húzódó jogvitákba torkollott, mígnem sikerült bíróságon kívül megállapodni. A gyártás jogát megkapta a már említett itáliai Cecomp, s az érdekeltek ugyan már tavaly beígérték a gyártás beindítását, ám a globális ellátóláncok szakadozásai miatt egészen mostanáig húzódott a szériatermelés. A gyártómű most nem győzi mondogatni, mára minden akadályt elhárítottak, az alkatrészek több mint 80 százaléka Olaszországból származik, a gyártás felfutása után már 20 percenként kerülhet le a szalagokról egy-egy Microlino.

A törpeautók feltámadásának hátterében az áll, hogy azokkal is enyhíteni lehessen a nagyvárosi közlekedés zsúfoltságán, könnyebb legyen a parkolás és nem utolsó sorban csökkenjen a kipufogó gázok okozta légszennyezettség. E műfajban, itt Európában eddig főként a franciák jeleskedtek. Így már nálunk is évek óta piacon van az elektromos Renault Twizzy, a nemrég megjelent, ugyancsak kétszemélyes Citroen Amy, amely most átemblémázva Fiat Topolino, illetve Opel Rocks márkanéven is begurul a mikrojárgányok piacára. A mikroszegmens történetében ez már a második hullám. A kilencszázötvenes évek elején, a világégés utáni járműínségben a mobilitás iránti igények hívták életre az egyszerűen, olcsón gyártható parányokat. Ilyen volt a vadászgépeiről hírhedt Messerschmitt háború utáni Kabinrollere, vagy az ugyancsak német Goggomobil, és persze az olasz találmány, de a BMW fazonírozta Isetta, amely a maga idejében alighanem a legnépszerűbb törpe volt, ma is számtalan történet kering róla. Így az is, hogy a hidegháború idején, amikor még állt a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó fal, hihetetlen, de egy Isetta hátsójában elrejtett disszidenst sikerült kiszöktetni az NDK határőrök orra előtt. Ehhez azonban előtte az akcióhős Klaus-Günter Jacobi autószerelő nyílást vágott az üléssor mögötti kárpitba, megemelte a kalaptartót, kiszerelte a pótkereket, a fűtést, légszűrőt, a 13 literes benzintartályt kétliteresre cserélte, s mindennek eredményeként a mentővállalkozást siker koronázta. Megjegyzendő azonban, hogy ha már akkor létezett volna a Microlino, ilyen átalakításokra nem nagyon lett volna szükség, elvégre annak elektromos hajtóműve feleannyi alkatrészből áll, töredék helyet foglal el kultikus elődjéhez képest.