Az 1. részben elmeséltem, hogyan éltem meg az ütközést, ezt IDE kattintva olvashatja el.

A 2. részben a hosszú várakozás heteit idéztem fel, míg végre elkészült az autóm. Erről IDE kattintva olvashat.

A 3. részben pénzről lesz szó. Nem is kevésről. A harminc kilogramm közeli őzecske Opel Astrámban nem kevesebb mint 2 millió 920 ezer 205 forint kárt okozott. Ennyiről kaptam számlát a szervizben. Az összeg természetesen bruttóban értendő.

A szélvédő pótlás 222.840 forintba került.

Áldom az eszemet, hogy világéletemben Casco párti voltam, mindig volt biztosításom. Ha most nem lett volna, a gatyám ráment volna a hatéves autóra, amiben egyébként közel 60 ezer kilométert mutat az óra. Manipuláció nélkül, új kora óta én használom, na meg időnként felnőtt gyerekeim is kölcsön kérik, szóval vigyázok rá.

Mielőtt a számla részleteibe bele megyek, kicsit időzzünk a majdnem két hónapos várakozási időn. Győrben élek több mint negyven éve. Közel Ausztria, erre mindig is büszkék voltunk némi nyugat-magyarországi sovinizmussal felvértezve. A Kádár-rendszerben bécsi tévét néztünk, az Ö3 (Osztrák Rádió 3) rádióállomáson pedig olyan zenéket hallgattunk, amit Komjáthy György nem tudott, vagy nem játszhatott le.

Schengennel a határ végleg eltűnt, negyven perc kocsival Ausztria. Ez persze nem csak előnyöket, komoly hátrányokat is jelent. Győrben és a megyében manapság hovatovább lehetetlen szakemberhez jutni, jóhoz meg szinte elképzelhetetlen.

Rengetegen élnek és dolgoznak Ausztriában, közöttük 33 éves nagyobbik fiam is. A napi ingázókról nem is beszélve.

Próbáltam magam az autóra várás két hónapjában kellő empátiával viseltetni a szerviz iránt. Bizonyára ott is kevés a szakember, Ausztria a háromszoros fizetéssel úgy hívja magához az itt élőket, mint Odüsszeuszt a szirének. Meg eszembe jutott az is, hány cikket írtunk ezen az oldalon, a fiatalok meggyőzésére, hogy válasszák az autószerelő szakmát, ami már rég nem egyenlő azzal, hogy könyékig olajos az ember, az autószerelő legfőbb eszköze már régóta a laptop, amin a diagnosztikát ellenőrzi.

Szerelőhiány ide vagy oda, nagyon hosszú volt, mire végre elkészült az autóm.

Nem olcsó mulatság a lakatosmunka és a fényezés.

Az izgalmamat csak fokozta, hogy vajon mennyi lesz a számla, aminek 10 százalékos önrésze engem terhel. Plusz még némi költség, az autómon ugyanis nagyobbik gyerekem jóvoltából némi horzsolás is látszódott, pont ott, ahol az őz neki szaladt. A szerviz megkérdezett, mi legyen ezzel, ezt ugyanis a biztosító nem finanszírozza. Mondtam, ha lúd, akkor legyen kövér…

Így jött ki majdnem 3 milliós végösszeg.

A legnagyobb költséget nem az összetört elemek beszerzése jelentette, hanem a munkadíj.

Lakatos munkákra 331 ezret számolt el a szerviz. Fényezésre 388 ezret. Fényező anyagra egyszer 165 ezret, egyszer pedig 126 ezret.

Amin meglepődtem összetört a belső visszapillantó tükröm. Ennek pótlása 185 ezer forint volt. Drága egy tükör, ha belenézek még most is sokszor eszembe jut, mi kerül ezen ennyibe?

Amit viszont többnek gondoltam, az az első szélvédő. Miután szilánkosra törte az őz, ezt pótolni kellett. A szerviz ablaküvegként tüntette fel, az ára 222.840 magyar forint.

Voltak még egyéb költségek, csavarok, szegecs, tartó pánt vagy éppen szélvédő ragasztó. Ez utóbbi is elég drágán ragaszt, az ára, amit az Opelhoz felhasználtak, 17.246 forint volt.

Mindent összevetve: sokat vártam, sokat fizettem, a végeredmény azonban tökéletes lett. Az Opel Nádor kifogástalan munkát végzett.

Azzal köszöntem el tőlük, hogy ezentúl évente csak egyszer szeretném ide hozni az autómat, az éves kötelező átvizsgálásra. A szakszervizbe vetett hitem ugyanis nem ingott meg. Bár néha repedéseket láttam főleg a második hónap vége felé közeledve.