Immár több mint 110 éve otthon érzik magukat az Alpok előterének kihívást jelentő szakaszain a nagy hagyományokkal rendelkező cseh márka járművei. Ugyanis már az automobil történelmének hajnalán úttörő győzelmeket értek el a Mladá Boleslav-i konstrukciók a ralikon és a hegyi felfutókon – ráadásul ezzel egy időben a vonzó szériamodellek az osztrák, a német és a svájci piacon is megvetették a lábukat. E három ország találkozásánál rendezik meg hat éve a neves Bodensee Klassik veteránralit. Idén három napon át tartott a verseny Dél-Németország, az osztrák Vorarlberg tartomány és a svájci Appenzellerland régió varázslatos tájain. Különösen vonzó a táj változatossága: a történelmi járművek a Boden-tó jelentette lenyűgöző háttértől egészen a magashegyi hágókig küzötté fel magukat.

A ŠKODA e kihívásnak két különösen népszerű veteránnal vágott neki: egy 1961-es nyitott FELICIA modellel és a kedvelt ŠKODA 440 egy 1957-es kivitelével – a kétajtós modell beceneve „SPARTAK”. Mindkét jármű már számtalan veterános rendezvényen vett részt Európa és Ázsia útjain.

A ŠKODA 440 SPARTAK az 1959–1971 között készülő OCTAVIA típuscsalád közvetlen elődje. E példány 1957-ben készült és az észak-csehországi Ústí nad Labem városában szállították ki egy vevőnek. A ŠKODA Múzeum a járművet 1995-ben szerezte meg és alaposan felújította. Ennek során a SPARTAK modellt pontosan abban a kivitelben építették újjá, mint amelyben a ŠKODA gyári csapata a 440-est az 1950-es évek végén az országos és nemzetközi ralikon bevetette. Szériakivitelében az 1089 köbcentiméter összlökettérfogatú motor 29,4 kilowattot (40 lóerő) teljesített, s a kétajtóst akár 110 kilométer/óra sebességig gyorsította.

Az 1961-es türkizzöld ŠKODA FELICIA a ŠKODA márka egyik legnagyobb sikertörténetének képviselője: 1959 és 1964 között összesen közel 15 ezer ügyfél döntött a csinos kabriók, a FELICIA és a FELICIA SUPER mellett – az utóbbi modell valamivel erősebb motorjával érdemelte ki az utónevét. E kétüléses járművek az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének legszebb nyitott típusai közé tartoznak. Különös ismertetőjegyük például a két jellegzetes fecskefarok, amelyek vizuálisan meghosszabbítják a jármű hátulját és hatásosan kiemelik a körülbelül négy méter hosszú jármű arányait. A FELICIA műszakilag a 440-es modellre épül, ám a két karburátor jóvoltából teljesítménye 36,8 kilowattra (50 lóerő) nőtt. A mindössze 930 kilogramm saját tömeg is segíti abban, hogy végsebessége elérje a 130 kilométer/órát. A Boden-tó partján egy padlóra helyezett váltókarral rendelkező sportos kivitel áll rajthoz – a korábbi példányok váltókarja a kardánalagút helyett még a kormányoszlopra került. A ŠKODA Múzeum magántulajdonból szerezte meg ezt a FELICIA kabriót 1995-ben. Felújítása után valóságos közönségmágnesként tűnt fel a ŠKODA standján az 1998-as Nemzetközi Autókiállításon (Internationale Automobil-Ausstellung, IAA) Frankfurtban, ahol a márka új járműveivel együtt vonzotta magára a látogatók pillantásait.