A cikk 1. részét ITT olvashatja el.

Szervizhálózat

Az országban nem volt kiterjedt, szervezett szervizhálózat. Gyakran hónapokat kellett várni az új alkatrészre.

Hiába volt a drákói szigor, az ellopott alkatrészeket csak a feketepiacon, többszörös áron lehetett beszerezni. A garázs legalább olyan kurrens cikk volt mint az autó. Nagy kockázattal járt, ha az autót az utcán hagyták, melyet ponyvával igyekeztek védeni. A lakótelepekhez nem épültek garázsok. Az innen-onnan „gyűjtött” anyagokból összetákolt kalyibák voltak a férfiak szórakozásának a színterei, melyek a város szélén helyezkedtek el, amit 40-50 perces gyaloglással lehetett megközelíteni. A garázsban raktározták az alkatrészeket a „túlélés” jegyében. Felhalmozták a savanyú uborkát és töménytelen vodkát és már indulhatott a mértéktelen ivászat. Volt, hogy az éjszakát is ott töltötték. Itt bütykölték a kocsikat szervizhálózat és alkatrészek hiányában, az ügyes kezűek másokét is javítgatták.

Az autószerelés nemcsak a munkából vagy a családi életből való kikapcsolódást jelentette. Óriási sikerélménnyel járt, ha egy korábban bedöglött szerkentyű újra életre kelt. Amíg a nők pletykálkodtak, a férfiak diskurzusa az autó körül forgott.

Rendőrök kontra autósok

A közlekedési szabálysértést szigorúan büntették, súlyos esetben el is kobozhatták az autót. Az autó birtoklása „gyanús” kategóriába tartozott. A rendőrök kedvenc céltáblája az autótulajdonos volt, mert okkal, ok nélkül mindig sikerült kisajtolni tőlük néhány rubelt.

A Csajkáknak és a ZIL limuzinoknak a rendőrök kötelesek voltak szalutálni, ha elhaladt mellettük.

A városok be- és kijáratánál mindenkit megállított a rendőr. A jogosítvány és személyi igazolvány mellett a Moszkvába behajtó sofőröknek rendelkezni kellett Moszkva város Katonai Biztosságának vízumával. Be kellett számolni az utazás céljáról. A külföldiektől a legális utazást igazoló okmányokat kértek.

A tulajdonos gyakran szembesült azzal, hogy minden mozdíthatót elloptak a kocsiról. Nem sok értelme volt a rendőrséghez fordulni, mert nem követte intézkedés.

A szovjet autós turizmus

Szovjet autós turizmus a kezdetekben nem létezett. Az 1950-es években sikertelenül próbálták megszervezni a polgárok autóbérlését.

A belföldi utazásokat is korlátozták. Népszerűek voltak a buszos kirándulások, de igazi luxust az IKARUS 55-ös és a 66-os jelentette. A végzett munka és a kommunizmus iránti elhivatottság elismerésének egyik formája volt a szakszervezeti beutaló. Az üdülési jogosultságot az üzemi szakszervezetek osztották szét. 1940-es évektől a módosabbak saját dácsájukban élvezték a szabadságot. Fokozatosan szaporodtak az utazási irodák is.

A 60-as, 70-es évektől jelentek meg először a baráti országok bevásárló turistái az országban. Magyarországon a Magyar Autóklub is szervezett társasutakat. Részt lehetett venni saját gépkocsival, vagy autóbusszal. Ha valaki vállalta a megpróbáltatásokat, bőven nullszaldósra hozhatta ki az útiköltséget. A magyar Forint mellett Csehszlovák Korona volt a legerősebb „valuta” a táboron belül. Dörzsölt honfitársaink hivatalosan minimális Rubelt váltottak, mert az utcán többet adtak a Forintért, de a legjobb „bót” a farmer volt. „Kukláztak” (orosz szleng), azaz váltásnál átadták a Forintot, a nepper cserébe egy köteg újságpapír tetejére és aljára Rubelt helyezett, majd odasúgta, hogy jön a rendőr és elrohant. A rendőr ugyan nem jött, de a gyanútlan magyar örült, hogy megúszta a dutyit és mit sem törődött az átveréssel. Gyakori volt, hogy a rendőr megállította a főleg külföldi autókat, buszokat, de némi baksis ellenében tovább lehetett hajtani.

A szovjet polgár számára csak álom lehetett egy külföldi utazás, melyben csak a rendszerváltás hozott enyhülést.

A Szovjet hiánygazdaság mai szemmel hihetetlen anomáliákat eredményezett. Az embereknek minden leleményére szükség volt ahhoz (beleértve a gyárakból elcsent dolgokat is), hogy a családnak élhető körülményeket teremtsenek. A rendőrség folyamatosan „regulázta” az autósokat. A szovjet polgár számára csak álom lehetett egy külföldi utazás, melyben csak a rendszerváltás hozott enyhülést, amikor az újgazdag oroszok elárasztották a világ legnevesebb turisztikai célpontjait.

Források:

Lewis H. Siegelbaum: Autós kultúra a Szovjetunióban

Maria Mirskaya: Autó a szovjet mindennapi kultúrában

https://www.magistral116.ru/news/novosti-rynka/istoriya-benzozapravok-azs-v-mire-i-sssr/

Kérem önöket, hogy írják meg a Szovjetunióban szerzett utazási élményeiket és ha lehet, küldjenek fotókat is.

Köszönettel: Bánffi Tibor