Imádta és korának legnagyobb találmányainak tartotta az autózást, meg a repülést, mindkét műfajban kiváló tesztpilóta volt, méghozzá az elsők között. Almásy László és Esterházy 1926 februárjában Alexandriából indult útnak és túrakocsival átvergődtek a Núbiai-sivatag olyan részein, ahol előttük még tevékkel sem jártak. Teljesítményük meghozta a világhírt a két magyarnak és Steyr márkájú autójuknak is. Megérdemelten, mert a homoktengerben olykor tengelyig süllyedtek a sivatagban, miközben a fagyos éjszakákat negyven fokos hőségű nappalok követték.

Volt hogy kilencvenes tempóval száguldottak, sínek talpfáin bukdácsoltak, de gyakran 20-30 kilométeren át ásással küzdöttek a homokkal. A 2480 kilométeres Alexandria-Kartum utat végül 18 nap alatt tették meg.

A hathengeres Steyr sohasem hagyta őket cserben, erről így ír Almásy az Autóval Szudánban című könyvében: Nagy örömünkben elsősorban is az automobilista őszinte hálaérzetével emlékezünk meg a gépről. Már útközben megfogadtuk, hogy ha a motor nem hagy cserben célunkig és a hűtő vizét az óriási hőségben sem kell pótolni, megmaradt whisky-készletünket feláldozzuk a gépnek és ezért most ünnepélyesen beletöltöttük megmaradt Black and White palackunk teljes tartalmát a hűtőbe!.Valóban! Még Bécs óta minden utántöltés nélkül alig hiányzott néhány liter!

Később vadászni indultak a Kék-Nílus szudáni mellékfolyója, a Dinder mellé és megváltak autójuktól. Erről így ír Almásy: Amikor tovább indultunk most már végleg nyeregben, majdnem szomorú érzés fogott el. Hiányzott valami az eddigi mindennapi örömből és ez nem volt más, mint nagy acél- és fémbarátunk. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én fanatikusa vagyok a gépnek, az valóságos élőlény, melyben éppúgy felfedezem a hűséget, szolgálatkészséget és munkabírást, mint egy élő munkatársban, sőt mondhatom, hogy ez a jó Steyr kocsi, a gyakori igazán kegyetlen bánásmód ellenére is, tanúsított irántunk olyan hűséges kitartást, mint akármelyik jó barát.

Könyvekben is gazdag nemesi családba született 1895-ben, majd igazi kalandorrá vált Almásy László Ede, akinek életrajza legalább annyira izgalmas, mint kockázatos utazásai. Némi átírással, de figurája megjelent az Angol beteg című filmben.

Alig múlt tizenöt éves, amikor vitorlázógépet készített, kísérlete zuhanással és bordatöréssel végződött, de nem adta fel repülőmániáját.

Magántanulóként a kőszegi bencés gimnáziumba járt, de miután biciklivel elgázolta gimnáziumi tanárát, Grazban, majd a London közeli Eastbourne-ben folytatta tanulmányait. 1914-ben már saját gépével repült, később az Osztrák-Magyar Monarchia légierejénél szolgált. Sofőrként részt vett IV. Károly első visszatérési kísérletében.

Mindig kereste a kalandot, és imádta az izgalmas utazásokat, nem véletlenül: apja Almásy György a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja volt, műkedvelő etnográfusként kétszer járt Közép-Ázsiában, eljutott Szamarkandba, Taskentbe és Kína északi részére.

1920-tól egy osztrák autógyár szombathelyi márka képviselője lett, majd Steyr gépkocsival az egyiptomi Alexandriából a szudáni Kartúmig vezetett. A közel háromezer kilométeres megbízhatósági reklámtúra után az osztrák cég Almásyra bízta kairói képviseletének vezetését és új modellek kipróbálását. 1929-ben és 1930-ban sivatagban tesztelt több új Steyr modellt, a Keleti-Szaharában eljutott Abu Moharig és Libiában, majd gazdasági világválság miatt elvesztette állását a Steyr cégnél.

Sivatagi tapasztalatainak és nyelvtudásának köszönhető, hogy Kemal el Din herceg és I. Fuád egyiptomi király támogatásával pilótaiskolát nyitott és expedíciókat szervezett a Szaharában, feltérképezte a Líbiai-sivatagot. Nem indult szerencsésen légi felderítése, mert 1931 augusztusában az Aleppo-i francia katonai reptéren kényszerleszállás közben összetört gépük, téves halálhírük az újságokban is megjelent.

Régészeti kutatásainak és utazásainak egy újabb háború vetett véget: magyarnak lenni akkoriban nem volt túl népszerű státusz, ezért a kettős kémként nyilvántartott Almásynak el kellett hagynia a brit fennhatóság alatt álló Egyiptomot és az olaszok által megszállt Líbiát.

Visszatért hazájába és belépett a Magyar Királyi Honvéd Légierőhöz. Sivatagi tapasztalatai miatt Erwin Rommel tábornok kérésre a Wehrmacht állományába vezényelték. 1942-ben a Salaam-hadművelet keretében Almásy László vezette különleges alakulat két német kémet juttatott az angol vonalak mögé, több mint ötezer kilométert megtéve ötven fokos hőségben, a Szaharán át, a Nílus parti Aszjut városába. A sikeres akcióért őrnaggyá léptették elő és Vaskeresztet kapott Rommeltől.

1943-ban visszatért Budapestre, ahol 1944 őszén német tudását és katonai egyenruháját használva több zsidó menekültet bújtatott lakásán. Wehrmachtos múltja miatt a háború után lakását elvették és bíróság elé állították. Rákosi Mátyás egykori tanára, az orientalista Germanus Gyula tanúvallomása mentette meg Almásyt, akire angol kapcsolatai miatt a szovjetek is vadásztak.

Az angolul, németül, franciául, görögül és arabul is beszélő Homok Atyja, vagyis ahogy az arabok elnevezték, Abu Ramla 1947-ben visszatért második hazájába, Egyiptomba, ahol Faruk király támogatásával egy sivatagkutató intézet felállításán dolgozott, miközben Kairóban sportrepülés-oktatással és túravezetéssel keresett pénzt.

1951-ben autókat vitt Ausztriába javításra, útközben vérhasban megbetegedett, a salzburgi Wehrle Szanatóriumban megműtötték, de már nem tudták megmenteni. Utolsó óráiban értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává.

Ötvenhat évesen halt meg, 1951. március 22.-én halt meg, 56 évesen.

Kalandos útjairól több könyve jelent mege: Autóval Szudánba, 1927; Az ismeretlen Szahara, 1934) és Rommel seregénél Líbiában, 1943.

Idézetek és fotók forrása:

Almásy László: Autóval Szudánba

Első autó-utazás a Nílus mentén

Vadászatok angol-egyiptomi Szudánban

LAMPEL R. (WODIANE F. ÉS FIA)

KÖNYVKIADÓVÁLLALATA

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!