forrás: MÁV

Hány éve dolgozol mozdonyvezetőként?

21 éve kezdtem, 20 éve vagyok mozdonyvezető, azóta vezetek. A tanfolyam, a műhelygyakorlattal együtt, több mint 2 év volt. Mindenbe beleláttunk, így mondhatom, hogy a mozdony aljától a tetejéig végigjártuk a ranglétrát. 

Akkor te még azt a régi kék-sárga mozdonyt is vezetted? Ami nekem a gyerekkorom meghatározó képe volt.

Ha a V43-as villamosmozdonyra gondolsz, akkor igen. Édesapám 38 éven keresztül, 1968-tól volt mozdonyvezető, így a gyermekkorom meghatározó része volt ez az egész, innen jött a mozdonyok szeretete. A V43-as nekünk is a gyermekkorunk mozdonya volt, és büszke vagyok rá, hogy én is dolgozhatok rajta. 

Egyébként van különbség a villany-, és a dízelmozdony vezetése között?

Hogyne, rengeteg. Ti ugye egy autós magazintól vagytok, így műszaki dolgokban jártas vagy. Sok a különbség, ám ha mind a kettőt tudod használni, akkor igazából nincs nagy különbség. Nekem mind a kettő a favorit, így nem tudok különbséget tenni. Az egyik vezetése esetén (dízelmozdony) kantáros nadrágot húzunk, mert ott azért előfordul, hogy olajos, gázolajos leszel. Fantasztikus élmény egy dízelmozdonyt vezetni, mondhatjuk, hogy a régebbi mozdonyoknak lelkük van. Összeségében szeretem a munkámat, mindegy, hogy milyen mozdonyt vezetek.

Fotó: mavcsoport.hu

Én csak szimulátorról ismerhetem a mozdonyvezetők életét. Sokan egysíkúnak tartják ezt a munkát. De azért gondolom itt sincs két egyforma nap?

Minden nap más. 21 éve ezt csinálom, úgy érzem, hogy minden szolgálat más, minden szolgálatnak minden perce más. Más vonatok, más vonalak, más utasok, más vagonok, más időjárás. Összességében imádom a munkámat, életem legjobb döntése volt, hogy idejöttem.

Mondtad, hogy utasok. Van olyan, amikor nehéz elviselni az utazóközönséget, vagy te nem találkozol velük napi szinten, ezt inkább a kalauzokra hagyod?

A kalauzokra inkább, de mi is nap, mint nap találkozunk az utasokkal. Rólam, és szerintem minden kollégámról elmondható, hogy mi a segítőkész társadalmat képviseljük. Ha látjuk, hogy kell, akkor segítünk feltenni egy kerékpárt, megvárjuk, ha szalad a vonathoz, hiszen nem tudjuk, hogy mi miatt van késésben. Az utóbbi több mint 10 évben, hogy bejöttek a motorvonatok, főleg megvan a kontakt, mert az utastéren keresztül megyünk a vezetőállásba, egy „jó napot”, „köszönöm”, vagy „késtünk, de behoztuk”, jobbá tudják tenni a hétköznapokat. Ez nekem is, és az utasnak is ugyanúgy emeli a hangulatát, szóval én ezzel a hozzáállással élem az életem munka közben is.

Fotó: mavcsoport.hu

Azokból a balesetekből, amit átéltél, elszenvedtél, volt halálos baleset is?

Hat gázolásom volt összesen, ebből négy személy, és az említett két járműütközés. Ebből az egyik, ha jól tudom halálos kimenetelű volt. De nekünk a baleset következménye nem elsődleges, legalábbis a helyszíni segítségnyújtás után többet nem tehetünk, és azt gondolom, hogy nem is ildomos érdeklődni utána, hogy mi lett a vége.

Fotó: mavcsoport.hu

Engem igazából az emberi oldala érdekelne, hogy pszichésen, hogy tudjátok ezt feldolgozni? Hiszen te vagy az első, aki a baleset után odamész segítséget nyújtani.

Illetve mi mozdonyvezetők vagyunk azok, akik utoljára látják azt a személyt vagy járműben ülő személyt, aki vagy életben marad, vagy nem. Nehéz erre válaszolni. Megszokni nem lehet. Feldolgozni viszont muszáj. Rendszeres orvosi vizsgálaton esünk át, aminek része egy pszichológiai vizsgálat, ezért úgy gondolom, hogy felkészülni nem lehet rá, megszokni nem lehet, és megviseli az embert. De ilyenkor jönnek a jó kollégák, jó barátok és a családi háttér, ami mindig segít abban, hogy viszonylag hamar fel tudjuk ezt dolgozni. Illetve a MÁV-START által biztosított program, így  ha kérjük, pszichológiai segítséget  is kaphatunk.

Interjúnk második részéből kiderül majd az is, hogy Péter naponta hányszor találkozik türelmetlen autósokkal, akik a vasúti átkelőhely előtt várakozva rázzák az öklüket.

További autós tartalmakért pedig kövessen minket Facebook oldalunkon is!