A dél-angliai Surbitonban látta meg a napvilágot. Apjának versenyautókra specializálódott kis műhelye volt, John ott lett az autók szerelmese. Az iskolát 15 évesen otthagyta és kitanulta a szerszámkészítést, a II. világháború idején a Királyi Légierőnél szolgált szerelőként. A világégés után apjával egyszerű, olcsó együléses versenyautókat kezdtek készíteni a katonaságtól visszamaradt járművek felhasználásával. A kocsik annyira kelendők voltak, hogy 1948-ban vállalkozást alapítottak Cooper Car Company néven, konstruktőrnek a pályakezdő Owen Maddockot szerződtették.

Az ő közreműködésével készítették az első sikeres farmotoros versenyautót: a járművet meghajtó motorkerékpár-motort hátul helyezték el, kizárólag praktikus megfontolásokból. A John vezette Cooper-500 több versenyt nyert, a siker egyre több megrendelőt vonzott, a rohamosan növekvő cég néhány év alatt több száz versenyautót adott el. A Cooperek hamarosan uralták a Forma-3 és a Forma-2 mezőnyét, az előbbiben 1951 és 1954 között a 78 versenyből 64-et nyertek meg. A Forma-1-ben először az 1950-es monacói nagydíjra kvalifikálták magukat. John Cooper egy ideig maga is a volán mögött ült, 1953 végén több rekordot is felállított Franciaországban, a Montlhéry versenypályán, de aztán az üzleti teendőknek szentelte magát.

A Cooper Forma 1-es autóit az 50-es években olyan legendás versenyzők vezették, mint Jack Brabham, Stirling Moss, Maurice Trintignant, Bruce McLaren. Első győzelmüket 1958-ban Stirling Moss aratta Cooper-Climax kocsival az argentínai nagydíjon. A farmotoros autó diadala nagy feltűnést keltett, s amikor a következő, monacói futamon is egy Coopert intettek le elsőként, minden csapat az új technikát kezdte tanulmányozni, majd másolni. 1959-ben, majd 1960-ban John Brabham és a farmotoros Cooper lett a világbajnok, az ausztrál versenyző a következő évben a híres Indianapolis 500 versenyre is átrándult és az amerikaiak által lekicsinyelt járművével a kilencedik helyen végzett.

John Cooper volt az, aki meggyőzte a híres Mini Morrist tervező Alec Issigonist, hogy az ikonikus kisautó felturbózott változata versenycélokra is alkalmas lehet. Kettejük együttműködésével készült el 1961-ben a Mini Cooper, ennek 997 köbcentis motorja kellően erős volt a mindössze 600 kilogramm önsúlyú kocsihoz, és tárcsafékkel is felszerelték. A még erősebb Mini Cooper S 1963-ban került a piacra, s négy egymást követő évben, 1964 és 1967 között megnyerte a Monte Carlo ralit, igaz 1966-ban a fényszóró szabálytalanságára hivatkozva érvénytelenítették a győzelmét. A Mini Morris gyártása 1971-ben állt le, majd 1991-ben újjáélesztették, ma a BMW tulajdonában van. Érdekesség, hogy a Dakar Ralit 2012 és 2015 között minden évben a Mini nyerte meg.

John Cooper 1963-ban egy Minit vezetve súlyos balesetet szenvedett, majd egy évre rá meghalt az apja, ő pedig 1965-ben eladta a Forma-1-es csapatot. John Cooper a brit autógyártásban és autósportban szerzett érdemei elismeréseként néhány hónappal 2000. december 24-én bekövetkezett halála előtt megkapta a Brit Birodalom Parancsnoki Érdemrendjét (CBE). Fia, Michael Cooper 2002-ben hozta létre az apja nevét viselő John Cooper Works márkát, amely ma már ugyancsak a BMW tulajdonában van és felturbózott Mini autókat forgalmaz.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!