Ennek részeként felmerült egy gépjárműközlekedési gyűjtemény létrehozása is. Ugyan korábban is bekerült egy-két gépkocsi a Múzeumba, ám a rendszeres gyűjtésre csak az 1950-es évek második felében került sor.

 

Első lépésként megbízták az ATUKI (Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet) munkatársait, hogy állítsanak össze egy tanulmányt, amely a leendő gyűjtemény szakmai alapját képezheti. A "Hazai Automobilizmus Története és Múzeumi Dokumentáció" című 759 oldalas (!) gépirat szerkesztését Sissovics József, a Szürketaxi egykori vezetője végezte. Illés István, aki a Királyi Magyar Automobil Club hivatalos lapjait szerkesztette 1911-1938 között súlyos betegen is igyekezett segíteni.

 

A tanulmány összeállítása közben megkezdődött a járművek beszerzése is. Ez korántsem bizonyult könnyű feladatnak. 1950-ben rendeleti úton megszigorították a magáncélú gépkocsi-használatot. Ugyan 1958-tól lazítottak a szabályozáson, de addigra már rengeteg jármű, amely valahogy túlélte a második világháborút a roncstelepre került. A Múzeum munkatársai még a roncstelepeket is végigjárták megfelelő járművek után kutatva.

 

Az ATUKI szakemberei a Nemzeti Autójavító Vállalatok brigádjait bízták meg a fellelt gépkocsik helyrehozatalával. Mivel ugyanebben az időben az Autójavító Vállalatok berkein belül Formula Junior versenyautók is épültek, így bizony néha a múlt és a jövő összetalálkozott, ahogy ezen a képen is látszik.

 

 

1961. június 11-én a Ferihegyi repülőtéren került sor az első nemzetközi autóversenyre. Az esemény részeként a Közlekedési Múzeum is bemutatót tartott gépjárműveiből. Itt olyan autók is megjelentek, amelyeket a nagyközönség azóta sem vehetett szemügyre (pl. háromkerekű Morgan, Weiss Manfréd mentőautó stb.)

 

 

Végül 1966. április 2-án került sor az ünnepélyes megnyitóra. "A Múzeum ... a gépjárműtörténelem feltárásban, emlékeinek összegyűjtésében szerencsésebb adottságokkal rendelkezik, mint elpusztult elődje ... Ma már több, mint kétszáz eredeti méretű jármű, szerkezeti fődarab, motor, metszetek és modellek képviselik elsősorban a hazai gépjármű-történelmet" írta a korabeli tudósítás. 

 

 

A Közlekedési Múzeum első évkönyvét 1971-ben publikálták:

"Gyűjteményünknek legértékesebb és egyben a leglátványosabb részét természetesen az eredeti járművek és ezen belül is az öreg gépkocsik alkotják, noha a gyűjtemény nagysága tekintetében alig is versenyezhetünk a nagy külföldi múzeumokkal. Van azonban néhány nemzetközileg is ritkaságnak számító autónk, amelyek nagy figyelmet érdemelnek. Ilyen pl. a Peugeot cég 1898—99-ben gyártott fekvőmotoros járműveinek egy darabja. Hasonlóan komoly értékű a „Nesseldorfer Type 2" Csehországban, 1900-ban gyártott személygépkocsi is. Hazai vonatkozásban, de nemzetközi szinten is felbecsülhetetlen értékűek az üzemképes állapotban lévő eredeti Csonka-féle gépjárműveink. Számunkra ezek nemcsak azért becsesek, mert magyar gyártmányúak és hűen tükrözik a kor autótechnikáját, hanem azért is, mivel sehol a világon ilyen járművek nincsenek, tehát egyedi példányok".