Bár a Mercedes 190 SL-t tanulmányként már az 1954-es New York-i Autószalonon is látni lehetett, a W 121 szériaváltozatának bemutatására egészen 1955 márciusáig kellett várni. Nem sokkal később, már májusban elkezdődött a szépséges sportkocsi sorozatgyártása. A kocsi kifejlesztését a Mercedes amerikai importőre, Maximilian Edwin Hoffman szorgalmazta Stuttgartban, mivel érezte, hogy Amerikában nem kereslet lenne egy, a 300 SL-nél olcsóbb és kényelmesebb, de hasonlóan mutatós nyitott sportautóra.

Karl Wilfert és Walter Häcker időtállóan szép formatervet készített, amely erősen hasonlított a sirályszárnyas W198-aséra, de ugyanakkor lágyabb is volt, és a vászontető miatt a felfelé nyíló ajtókat is hagyományosra cserélték rajta. Ez azért volt lehetséges, mert a 300 SL-lel ellentétben a 190 SL nem csővázas szerkezetű volt, hanem a négyajtós 180-as egyszerűbb és olcsóbb önhordó padlólemezére épült, így például a magas és széles küszöb sem nehezítette meg a bejutást, mint a 300 SL-ben.

A 190 SL orrában egy új fejlesztésű, 1,9 literes négyhengeres benzinmotor dolgozott egy felülfekvő vezérműtengellyel és 105 lóerővel. A Mercedes szerint a kocsi új színfoltot jelentett a Gran Turismo kocsik kínálatában, mert a sportos viselkedést szokatlanul magas színvonalú komforttal kombinálta.

Összesen 25 881 darab készült a 190 SL-ből 1963-ig bezárólag, ennek a mennyiségnek a 80 százalékát exportra készítették. A legfontosabb piac – ahogy Maximilian Edwin Hoffman  megjósolta – az Egyesült Államok volt, ahová a 190 SL-ek 40 százaléka került. Befektetésnek sem utolsó egy ilyen kocsi, mivel a Historic Automobile Group International (HAGI) szerint a 190 SL értéke 1980 óta évente 10, 2004 óta pedig 11 százalékkal emelkedik.